A páva

„Nyilvánvaló, hogy Orbán megfogalmazásai rávallanak mélyen átélt hamis tudatára. És az önteltség, a kontrollját vesztett rátartiság már lebontotta a kötelező gátakat: magamutogató élvezettel adja ki magát közönségének, mert elkapja a vágy, hogy felmutassa önnön csodálatra méltó rafinériáját. A kormányfő fellépéseinek az utóbbi években mindig volt egyfajta eredetieskedő vonása; előszeretettel forszírozta az »emblematikus« kijelentéseket, nem utolsósorban a színesítőnek szánt, kétes színvonalú vicceket és rövid példabeszédeket. De legutóbbi celebrációja túlment ezeken a relatíve ártalmatlan elménckedéseken, mert itt már nem stiláris mértéktelenségről, avagy kommunikációs aggálytalanságról van szó. Orbán ezúttal eljutott oda, hogy meg akarja mutatni, tényleg mindent megengedhet magának. Akár azt is, hogy őszintén elmondja, folyamatosan igyekszik átejteni a nemzetközi fórumokat és politikai szereplőket. Persze, kizárólag a haza javára.

Valószerűtlen, hogy ne számolna e színielőadás különféle hatásaival, először is a konferencia válogatott, jobboldali hallgatóságának közvetlen reakciójával. Tapasztalatai szerint ez a társaság eddig mindig díjazta verbális teljesítményét, kérdés azonban, hogy az ép eszüket még el nem vesztő prominensek most milyen következtetéseket vontak le a főnök szerepléséből – hiszen okkal kellene aggódniuk. Nem Orbán gondolkodásmódja lephette meg őket, mert azt ismerik. De alighanem felfogták, hogy az ítélőképességével komoly baj van. Milyen megfontolásból hozza ilyen gátlástalanul nyilvánosságra politikai természetét? Egyáltalán: megfontol valamit? Érdekli, micsoda jelentéseket küldenek haza az itt akkreditált követségek? Számít még neki, miként ítélik meg a világban őt magát, következésképp az egész kormányzatot? Sőt, azt az úgynevezett mérsékelt jobboldalt, amelynek politikai letéteményese állítólag a Fidesz?”