„A szerencsétlen bolond Nyirő József újratemetése kapcsán és ennek védelmében újra és újra elhangzott, főleg jobboldali politikusok és publicisták részéről, hogy tevékenységének megítélésében el kell választani a politikai és az irodalmi oldalt. Erre csak azt tudom mondani: hát igen, vak tyúk is talál szemet, tényleg el kell. (...)
Nyirő József egy harmad-negyedrangú író. (Csak azért nem mondom, hogy negyed-ötödrangú, mert akkor mit mondjak Wass Albertre.) Az élet már ilyen: minél nagyobb ember valaki, annál hajlamosabbak vagyunk megbocsátani a bűneit. Ez Eliade, Heidegger, Wagner esete – de mit kezdjünk Nyirővel? Akinek műveiben sokkal inkább tettenérhető a völkisch elem, mint Wagner zenedrámáiban az antiszemitizmus, és aki – Eliadétól vagy Heideggertől eltérően – a második világháború után is büszkélkedett fasiszta nézeteivel… Altruista jóindulat és sebészi precizitás kell ahhoz, hogy művéből valami értékeset csakugyan ki lehessen választani.
Mint mondtam, vak tyúk is talál szemet. Csak nem mindig tiszta búzát, hanem esetleg inkább konkolyt. Pedig ezeket aztán csakugyan szükséges egymástól elválasztani.”