A jobboldali szimbolizmus problematikája

2012. június 18. 10:59

Ebben a jobboldali szimbolikus burjánzásban nincs tér az árnyaltságra, a megkülönböztetésre, a huszadik századi magyar múlt szétszálazására.

2012. június 18. 10:59
Köntös László
reposzt

„Ez nekem sok. Ebben a jobboldali szimbolikus burjánzásban nincs tér az árnyaltságra, a megkülönböztetésre, a huszadik századi magyar múlt szétszálazására. Az utóbbi időben történt itt valami, ami nagyon szerencsétlen, s aminek az értelmezéséhez még idő kell. Valami olyasmi, mint amikor hosszú elfojtás után hirtelen és reflektálatlanul a felszínre kerül az, ami eddig belül volt, s aminek a folyamata külsőleg ebben a közelebbről meg nem határozott szimbolikusan kifejezett érzületvilágban ölt testet.

De hogy a mai Magyarországon a klasszikus »magyar-témák« miért jobboldali témák, meg nem bírom mondani. Ugyan mitől jobboldali téma, mondjuk, Trianon? Ugyan miféle baloldali vagy liberális önértelmezés vezethetett oda, hogy a rendszerváltozás óta a nemzeti kérdést úgyszólván teljességgel átengedte a jobboldalnak? Miért nem tudott itt kialakulni valamiféle diskurzus arról, hogy mit is kezdjünk mi, közösen a huszadik századdal? Ez az elmaradt párbeszéd most aztán üvöltözésbe csapott át, s itt maradtunk a leöntött Horthy-szoborral. Letisztították. Majd újra leöntik.

A szimbólumokkal pedig az a probléma, hogy nem bírnak árnyalni. Homogén objektivitásukkal beemelik a múltat a jelenbe, s esetenként olyan tartalmakat is, amelyeket maga a szimbólum alkotója sem akar beemelni. S ebben az egyneműsített szimbolikus térben az egyházak sem bírnak intaktak maradni, s mint látjuk, elég skizofrén helyzetek alakulhatnak ki. De itt már nincs distinkció, legfeljebb csak verbális. Így aztán nem marad tér a finomságnak, hanem fixálódnak a kölcsönösen egyneműsítő, felszínes és durva képletek, az egymást kizáró emlékezethagyományok és történelmi hátterű asszociációs bázisok, hogy aztán feltedd a kérdést: maradt-e még itt tér egy reflexív magyar közösségi önértelmezésre?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2012. június 18. 13:09
Nem hiszem, hogy túlságosan is egyneművé váltak volna a dolgok. Egyszerűen arról van szó, hogy a modern ember többet tud a múltról (és a jelenről), mint nem is olyan rég (kb. 100 éve) az elődei. Ebből adódik, hogy a valóságot már viszonylag (!) tömegesen, több oldalról látjuk, - és mindennek megvan a hátulütője... Ezért már eleve annál a "hátulütőnél" kell kezdenünk: a tiszta érdekeknél. S NEM az érzelemnél. Az csak a második. Aki érzelmekkel INDÍT, az nem egyszerűen gyanús, hanem nyilvánvalóan eleve a hazugság bűnébe esett. Ezért a múltbeli jobb (és bal)oldali példákat csak fenntartással lehet alkalmazni. Újak kellenek! Kreativitás kell! A múlt legfeljebb csak lépcsőfok, fogódzó, kiindulási pont. De nem a cél. De az európai eszme például az lehet.
Hunor N.
2012. június 18. 11:41
Nincs mese. El kell törölni a múltat. Végképp. Így megszűnik a probléma. Megszűnik a múlt jelenbe emelése, megszűnnek a szimbólumok, és lőn nagy-nagy egyetértés. Anyám, hova kerültem?
Antigoné
2012. június 18. 11:40
A cikkben feltett kérdések természetesen költőiek. Nyilván tudja a szerző is, hogy a világon nincs ilyen nemzetidegen, elfogult, árulkodó és gerinctelen baloldal, mint nálunk. Ezért nincs és nem is lesz (sajnos) normális diskurzus.
kjkj945
2012. június 18. 11:30
" a szimbolát? - Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze. majd összecsavarom a spárgát a kapcával és fújom."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!