Tegyünk pontot az orbáni rémtörténet végére!

„A költségvetés hiányának csökkenését sok terület megszenvedte. Én ezek közül csak kettőt emelek ki. 2010-hez képest jelentősen csökkent a közoktatásra és az egészségügyre fordított közkiadások GDP arányos részesedése. 2006 után mi láttuk, hogy például a felsőoktatás vagy az egészségügy színvonalának megtartása, emelése igényli a szolgáltatásokat igénybevevők közvetlen, szabályozott hozzájárulását. Ezért javasoltuk a szerény mértékű tandíj és vizitdíj bevezetést.

A Fidesz kezdeményezte, szociálisnak hazudott népszavazás eltörölte mindkettőt és lényegében meglékelte akkori reformpolitikánkat. Most, amikor a Fidesz kormányon van, saját csapdájában vergődik. A költségvetésből nem tud többet adni ezeknek a fontos ágazatoknak, a magánhozzájárulás szabályozott bevezetésének meg önmaga állta útját. Mi lesz ebből? A felsőoktatásban most kommunikációs trükkel próbálkozik a kormány (tandíj helyett az azt jelentősen költségtérítésről beszél), de mi lesz az egészségüggyel? A közoktatásban nyilván nem lehet tandíjat szedni, ott nincs más út, mint az állami költségvetés mainál nagyobb szerepvállalása.

Négy évvel ezelőtt, szocialisták és liberálisok kormányzásának félidején túl voltunk a fájdalmas kiigazításon, növekedett a gazdaság, növekedtek a jövedelmek, a fogyasztás, állam- és kormányfők adták át a kilincset egymásnak Budapesten. Azokban az években szinte mindenki itt volt, aki számított a világ- és európai politikában. Most gyökeresen más a helyzet. Zsugorodunk és magányosak vagyunk. A forradalom mintha végnapjait élné. Mielőbb pontot kellene tenni e rémtörténet végére.”