Az unió szovjetizálása

„Az annyira vágyott Nyugat nem azért ölelte magához Magyarországot, hogy gazdasága részesévé tegye, hanem azért, hogy saját gazdasága részére kapjon új piacot, olcsó munkaerőt. Az alkalmazott módszer: jó üzleti reklámmal becsalogatni az országokat a tagok sorába, aztán rákényszeríteni a liberalista szentírás törvényeit, amelyekkel elprivatizálható az állam vagyona, majd a megkopasztott országot magára hagyni a szociális gondokkal, egészségügyi, oktatási fejlesztési kötelezettségekkel. Ezután jött a nemzetközi gyámság bevezetése: hitelezéssel kihúzni őket a napi, pillanatnyi bajból, belehúzva általános eladósodásba, átvenni a pénze, gazdasága, törvényalkotása feletti felügyeletet, hogy majd az élhetetlenné tett, szuverenitásuktól megfosztott államok felett központi irányítást gyakorló szuper-államhatalmat építhessen ki a globális pénzhatalom. Annak azután meglesz a helye a világhatalmi szisztémában. Ha menet közben akadnak akadékoskodók, azokat koncentrált támadás alá kell venni, lefasisztázni, ha partikuláris (nemzeti) érdekeket akarnak érvényesíteni. Be kell vetni a politikai elvek tárát, amelyben csak az »kompatibilis«, amit a két világháború győztesei előírnak.

Ez a kép bontakozik ki a jelenlegi uniós eseményekben és a négy éve folyamatos pénzügyi válságban. Az Európai Unió nyugati, korábbi tagországaiban már valóságos politikai hittanná érett a liberalista szemlélet, ami a nemzet fogalmának elvetésével, a nemzetek államának fokozatos megszüntetésével akarja központi hatalommá kiépíteni az Európai Unió kormányát. Természetesen van ellenállás is ezzel az egyelőre szemtelenül nyomuló törekvéssel szemben, ami emlékeztet a Szovjetunió központi parancsuralmi szerkezetére. De a helyzet már annyira előkészített, hogy a politikai baloldal már készen áll egy számára kedvező döntés kiharcolására. Guy Verhofstadt, az európai liberálisok vezére szerint amin keresztülmegyünk, az nem világválság, hanem az európai államok válsága. A politikus úgy véli, hogy ebben a helyzetben bátran nagyot kell ugrani, vagyis kizárólag a föderális Európa felé való elmozdulás jelentheti az egyetlen megoldást.

»Egy európai költségvetés, európai pénzügyminiszter és talán hosszabb távon egy európai hadsereg is, miért ne.« Ezt az irányt választaná Daniel Cohn-Bendit, az európai zöldek társelnöke is. Szerinte Európának fel kell tennie a kérdést, hogy milyen változásra van szükség, és a megoldásnak nem nemzetinek, hanem európainak kell lennie.”