„Mintha szellemet eresztettek volna ki a palackból: a suttogó propagandagépezet beindult, az internetes blogtér és chatfórumok megteltek a jól értesültek elméleteivel, interpretációival. Legendákkal, hazugságokkal és valósággal.
Gátak dőltek le, és máris mindenki »tudta«, amit korábban senki sem akart, hogy a Hajógyári-sziget maga a magyar kábítószer-paradicsom, hogy a V. L. monogram az alvilág egyik legtitokzatosabb, legnagyobb befolyású figuráját, az eddig láthatatlan és hallhatatlan Vizoviczki Lászlót rejti. Hogy az álomsziget ez idáig nem véletlenül esett kívül a bűnüldözők látókörén, és hogy ez ügyben a politikusok alulinformáltsága épp annyira kétségbeejtő, mint az, ha tudtak mindenről, és nem tettek semmit.
De most megérintettek egy érinthetetlent, amire a rendszerváltoztatás óta meglehetős ritkasággal kínálkozott példa.”