Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Ezt régebben úgy hívták, hogy revolver-újságírás, a törvény üldözte, a szakma mélyaljának számított.
„A Heti Válasz, a Fidesz-sajtóbirodalom »mértékadó« zászlóshajója havi piti 275 ezer forintért vállalta, hogy nem ír semmi sértőt a II. kerületről. És ha mégis: »azonnali hatályú, rendkívüli felmondás joga illeti meg továbbá a megbízót, amennyiben a Heti Válasz c. hetilapban a Megbízó érdekét bizonyíthatóan sértő információ, tényközlés, hirdetés, tájékoztatás jelenik meg« - írja a Magyar Narancs.
Ezt régebben úgy hívták, hogy revolver-újságírás, a törvény üldözte, a szakma mélyaljának számított. Nem is az a meglepő, hogy a Heti Válasz kötött ilyen megállapodásokat - mert ezt eléggé régóta gondoljuk a jobboldali orgánumokról -, hanem az, hogy le is írták. Szerződésbe. (...)
Bizonyos erők annyira biztosak abban, hogy évtizedekre bebetonozták magukat, hogy föl se merül bennük: belátható időn belül valaki számonkérheti cselekedeteiket, sőt még az se, hogy az ezekről szóló dokumentumok napvilágra kerülhetnek. Most majd nem az jön ám, hogy kinek kellene lemondani, eltűnni - más önkormányzatokról is van már hír, sőt a másik sajtónaszád, a Magyar Demokrata is kezd bekeveredni -, hanem azt keresgélik majd, hogyan derülhetett fény a szerződésekre. Ki az áruló?”