„Az első és még a leginkább köztudatban levő kérdés, hogy magyarként tekintünk-e arra a csoportra, amelynek a tagjai vállaltan magyar anyanyelvűek, a népszámláláson mégis szlovák nemzetiségűnek vallották magukat. Ha eltekintünk a népszámlálás körüli botrányoktól, számszerűsíteni is tudunk ebben a tekintetben: mintegy ötvenezer olyan személy él az országban, aki ebbe a kategóriába esik. Igényeik, magyarságukhoz való kötődésük más, mint a nemzetiségükben és nyelvükben is magyaroké.
Mennyiben tekinthetőek továbbá szlovákiai magyarnak azok a romák, akik ugyan más etnikumhoz tartoznak, de magyarul beszélnek és magyar iskolába járnak? Sok településen ráadásul csak és kizárólag ezeknek a nehéz szociális körülmények között élő közösségeknek köszönhető az, hogy az adott helyen még működhetnek a magyar iskolák. A krasznahorkai incidens nyilvános fogadtatása azt mutatja, hogy ezen a téren is komoly problémák vannak a szlovákiai magyarok önképével – és az sem biztos, hogy a romák a közfelfogás szerint részét képezik a közösségnek.
Máig nem tisztázott, menynyiben számít a szlovákiai magyar közösség tagjának az a réteg, amely már (még?) csak szimbolikusan kötődik ehhez a régióhoz, mert Csehországban, Magyarországon vagy az északi országrészben él, s nem vagy csak gyenge kapcsolatban áll a közösséggel, szülei vagy gyerekkori barátai révén. Vajon vannak ennek a csoportnak önálló igényei, szlovákiai magyar nemzettudata?
Léteznek továbbá olyan külsőségekben megnyilvánuló különbségek, melyek arra jók, hogy tudatosítsák, mennyire másként értelmezi a szlovák– magyar viszonyt maga a közösség. Kézenfekvő példákkal szolgálnak a sportesemények. Az éppen zajló jégkorong-világbajnokságon például egyesek teljes szívvel drukkolnak a szlovákoknak, éneklik a himnuszt és skandálják a jelszavakat, mások a mihamarabbi kiesésüket és leégésüket kívánják. Még a politikusainknak is folyamatos dilemmát okoz annak a kérdésnek a megválaszolása, kinek drukkolnának egy magyar–szlovák hokimeccsen.
Végül, de nem utolsósorban a szlovákiai magyar közösséghez való tartozás erősen átpolitizálódott. A Híd-szavazókkal kapcsolatban gyakran elhangzik az a vád, hogy olyan magyarok, akik az elszlovákosodás felé tartanak. Az MKP-szavazókat egy ellentétes logika folytán gyakran minősítik olyan rétegnek, amely képtelen megbékélni azzal, hogy Szlovákiában él. Pedig ők csak másként magyarok.”