Bűn és bűnhődés

„A mai Gyurcsány Ferencnek nem annyira azért kell pirulnia, hogy exsógorának munkájából mennyit merített a nyilván borzalmasan megerőltető biológia-technika tanulmányok befejezéséhez. Ez az epizód önmagában akkor lenne igazán fajsúlyos, ha emberünk a végzettségének megfelelő szakos, a jelek szerint erősen kérdéses felkészültségű tanárként kereste volna a kenyerét. Így viszont, hogy karrierjét már főiskolásként a pártállam ifjúsági mozgalmában kezdte építeni, az ügy legfeljebb pikáns adalékkal gazdagítja hősünk jellemrajzát, de nem sokat tesz hozzá az 1990 előtti nómenklatúra megítéléséhez. Sőt talán az lett volna kivételes, ha a KISZ - szőlészetet és borászatot csak hallomásból ismerő - ifjú titánja a szakmát új alapokra helyező dolgozattal lepi meg tanárait.

A mai Gyurcsány Ferencet tehát nem az önmagában is főbenjáró ifjúkommunista lét farvizén elkövetett »diákcsínye« diszkreditálja igazán. Botrányos országlása után még megmaradt hitelét inkább a Schmitt Pált minősítő szavai faraghatják le immár csontig, melyekkel - az »Akinek vaj van a fején, ne merészkedjen a napra« népi megfigyelés ellenében - »istentelen szégyennek« és »erkölcsi bukásnak« nevezte az utóbb leköszönt államfő plágiumügyét.”