„Pillantsunk csak rá a KSH friss adatsorára! A friss felmérések szerint a vártnál jóval gyengébb lett az idei első negyedéves magyar gazdasági növekedési adat, miután az elemzői konszenzusban szereplő félszázalékos csökkenés helyett, »bruttósítva« 1,3 százalékos volt a visszaesés mértéke. Kis túlzással: a magyar gazdaság már egy éve recesszióban van. Ugyanis a hazai üzletmenet növekedéséhez – minden, 2011-ben hozzájáruló tényező legyengült: az export bővülése elpárolgott, a mezőgazdaság sem nő, a lakossági fogyasztás továbbra is alacsony szinten van, és padlót fogtak a kiskereskedők is. Az építőipar pedig a klasszikus magyar zuhanó ágazat.
Mindezen kondíciók miatt a második negyedévre még rosszabb adat várható. Persze az év második felében a kecskeméti Mercedes-gyár beindulása, és az eurózónában várt élénkülés talán rajtunk is segít. Látva azonban a »görögtüzet«, a spanyolok és olaszok esetleges állampapír-piaci kálváriáját, e reménykedés is könnyen alaptalannak bizonyulhat, és akkor a magyar gazdaság egész évre, az elemzők által jósolt félszázalékos recessziója is optimistának bizonyulhat.
Tovább árnyalja a képet, hogy nincs mozgástere a Magyar Nemzeti Banknak a kamatcsökkentésre, hiszen az infláció és az országkockázati prémiumok magas szinten járnak – vagyis csak drágán juthatunk kölcsönhöz. Ráadásul a kereskedelmi bankok vállalati vonalon alig hiteleznek, így nem tudni miből lesznek beruházások és újabb munkahelyek – a tranzakciós adó körüli újabb teher pedig aligha lendíti föl ezt a szférát. Miközben tehát költségvetési »irányban« kiszámíthatóbbnak tűnik az eddigi gazdaságpolitika, a reálgazdaság vonatkozásában a megszorítások megtörik még a minimális lendületet is. Egyszerre nehéz növekedni és a hiányt lefaragni, ezért kellene békét kötni – minden szinten – a korábban ellenfélnek tartott piaci szereplőkkel.”