„Egyre gyakoribb azonban, hogy az okostelefon már nem csak ezeket az üresjáratokat tölti ki, hanem a multitasking (párhuzamos tevékenységvégzés) révén ott is észrevétlenül helyet követel magának, ahol igazi hulladékidőről egyébként már nem beszélhetnénk. Például evés közben, meetingeken, barátokkal való találkozáskor... Vagyis mindig, amikor úgy érezzük, hogy csinálhatnánk valami hasznosabbat is az okostelefonunkkal aközben vagy ahelyett, amit éppen csinálunk, csinálnunk kellene. Ennek azonban az a következménye Sherry Turkle szerint, hogy már akkor is az okostelefonunkért nyúlunk, amikor együtt vagyunk és egymásra kellene figyelnünk. Tulajdonképpen együtt, közösen vagyunk egyedül, mert a helyett, hogy együtt lennénk, az okostelefonunkkal vagyunk. Mindennek fontos és súlyos következménye lehet a társas viszonyainkra, egymás meghallgatására és megértésére – de a munkára, kapcsolattartásra és még számos más dologra. Akinek nincs kedve vagy ideje elolvasni Turkle könyvét, vagy egy jó recenziót, annak ajánlom Turkle TED-es előadását, nagyon tanulságos és elgondolkodtató.
A jelenlegi folyamatokból úgy tűnik egyébként, hogy ahogy nő ennek az okostelefonos osztálynak a mérete világszerte, egy nagy zombi apokalipszis felé menetelünk (erről Lassi Kurkijarvi beszélt a Smartmobil konferencián), ahol az emberek egyre több időt töltenek a képernyőkre bámulva és kiszakítva a körülöttük lévő valóságból. Az okostelefonjaikkal és tabletjeikkel babráló emberek letompulnak a környezetükből érkező jelekkel kapcsolatban, zombikká válnak.”