A Kádár-rendszer diktatúra volt

„Noha nem kevesen vannak, akik hallgatnak a Kádár-rendszer létrejöttének politikai körülményeiről, mi azt valljuk, mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal, hogy a Kádár-rendszer az 1956-os forradalom ártatlan áldozatainak vérén, a hosszú éveket börtönben töltött emberek szenvedésein alapult. A Demokratikus Koalíció ez alkalommal is meghajtja fejét az áldozatok emléke, a bebörtönzöttek tragédiája előtt.

Nem kevesen vannak ebben az országban, akik megértő és elfogadó nosztalgiával tekintenek a kádári évtizedekre. A Demokratikus Koalíció bár megérti, de nem fogadja el a Kádár-rendszernek ezt a felfogását. Azt gondoljuk, hogy a viszonylagos jólét, a nagyobb politikai mozgástér nem Kádár János személyes politikai teljesítményének, hanem az 1956-os forradalomnak és nemzeti szabadságharcnak az eredménye. Kádár politikai és erkölcsi felelősségét egyáltalán nem csökkenti az ország más szocialista országokkal összehasonlítva kiegyensúlyozottabb gazdasági helyzete. A Kádár-rendszer diktatúra volt, amelyben nem volt parlamentáris demokrácia, nem voltak ellenzéki pártok, nem volt szabad sajtó, nem volt független bíróság, de volt civil ellenőrzés nélküli, az állampárt irányítása alatt álló, az egész társadalmat behálózó titkosszolgálat. A Kádár-korszakban olyan Janus-arcú politikai rendszer jött létre, amely máig ható, súlyos erkölcsi dilemmákkal szembesítette a magyar társadalmat. Arra tanított, hogy az anyagi biztonság fontosabb, mint a politikai vélemény szabadsága; arra tanított, hogy az egyéni boldogulás érdekében el lehet feledkezni az áldozatokról, a törvénytelenségekről, meg lehet alkudni az erkölcstelen politikai hatalommal, el lehet fogadni a politikai ellenfelek üldözését; arra tanított, hogy nem kell szembe szállni az elnyomó politikai rendszerrel, célravezetőbb az »alámerülés«, az árral való együtt úszás, a »rejtett ellenállás«.

A Kádár-rendszer azáltal, hogy szembe állította a biztonságot a szabadsággal súlyosan károsította a politikai és társadalmi erkölcsöt, hazudozásra, alakoskodásra, hamis azonosulásra kényszerítette az országot. A Demokratikus Koalíció elutasítja a Kádár-rendszer politikai örökségét, s arra szólítja fel a politikai élet szereplőit, a magyar társadalmat, hogy kíméletlen őszinteséggel nézzen szembe a közelmúlttal, az 1945 és 1990 közötti évtizedekkel. A jelenlegi kormány primitív és kritikátlan kommunistázásával, otromba ellenségképeivel, és ostoba vádaskodásaival szemben mi azt hangoztatjuk, hogy a múlttal való kritikus szembenézés, a múltról vallott eltérő felfogások szembesítése, a múltról folytatott, előítéletektől és ideológiáktól mentes, egymás véleményét és méltóságát tiszteletben tartó társadalmi vita elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk megújítani és helyreállítani a magyar társadalom politikai erkölcsét; hogy visszanyerjük a különböző módon megélt, de mégiscsak közösen birtokolt történelmünket.”