Visszafordultunk a görög útról

„Hazánk mennyire készült fel az új korszakra?

Gazdaságtörténeti bravúrnak tartom, ahogy a kormánynak sikerült kizárólag belső forrásokból konszolidálnia az állam pénzügyeit. Olyan kiadási és bevételi szerkezetet alakítottunk ki a költségvetésben, amellyel véglegessé vált a pénzügyi stabilizáció, s hosszú távon fenntartható a 3 százalék alatti államháztartási hiány. A válság dacára mérsékeltük az állam adósságát, szorítottuk le a költségvetés hiányát, és sikerült a foglalkoztatáson is javítani – miközben Európában történelmi csúcsra emelkedett a munkanélküliek száma. Magyarország az elmúlt két évben 360 új jogszabállyal, 30 kétharmados törvény megalkotásával és egy új alkotmánnyal versenyképes jogi keretet teremtett a gazdaság számára. Azonban még mindig tart a valós gazdaságra történő átállás arról a korábbi buborékgazdaságról, amit a bankok fújtak az ingatlanpiacon 2003 és 2008 között a devizahitelekkel. A külföldi bankok csak az elmúlt öt negyedévben 1400 milliárd forintot vontak ki hazánkból.

Az ország stabilizációjához menynyiben járulhat hozzá a Nemzetközi Valutaalappal tervezett megállapodás? Korábban még úgy nyilatkozott, hogy az IMF-hez való visszatérés a gyengeség jele.

Valóban szükségünk van pénzügyi védőhálóra, amiben az IMF–EU-megállapodásnak kulcsszerepe lehet. De önmagában ez nem elég. Magyarország iránt változatlan a pénzpiacok bizalma, amit az is jól tükröz, hogy el tudjuk adni az állampapírjainkat, még ha drágábban is, mint szeretnénk. Az állam pénzpiacokról történő finanszírozása mellett viszont fel kell építenünk egy keleti pénzügyi finanszírozási rendszert is. E háromból jöhet létre a magyar gazdaság számára fontos pénzügyi védőháló.

Az IMF új vezérigazgatója szerint a megszorító politika az európai országok számára inkább hátrányos, mint előnyös. Christine Lagarde kijelentése mennyiben ad alapot arra, hogy a januárban remélthez képest más típusú megállapodást köthetünk az IMF-fel?

Christine Lagarde és jómagam hangoztattuk rendre, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés legalább olyan fontos, mint az államadósságok csökkentése vagy a költségvetési hiányok leszorítása. Örülök, hogy ez a nézet az IMF álláspontjává vált. Már csak azért is, mert láthatjuk, milyen lefelé tartó spirált indítottak el Portugáliában, Görög-, Spanyol- és Olaszországban a deficit lefaragására összpontosító, a növekedés és a foglalkoztatás szempontjait figyelmen kívül hagyó, a válságra hibás választ adó fiskális politikák. Ha mi is ezen az úton indultunk volna el – de jó, hogy nem így tettünk! –, akkor 2010– 11-ben nálunk is súlyos recesszió köszöntött volna be, s nem tudtuk volna megőrizni a politikai stabilitást. Ehelyett ezt az időt arra használhattuk fel, hogy szerkezeti reformokat indítsunk el, melyek révén képesek leszünk jövőre már jelentős, két és négy százalék közötti gazdasági növekedéssel stabilizálni az országot.

Ehhez képest idén az első negyedévben a gazdaság nemhogy nőtt volna, de 1,5 százalékkal visszaesett.

Erre számítottam, tekintve, hogy még mindig nem ért véget az állam pénzügyi konszolidációja. Az első félévben  még kellemetlen növekedési adataink lesznek.”