„Sarokba szorított patkányok!” – így fakadt ki az ukrán újoncokra egy toborzó
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
A háborús felkészülés és a háború hihetetlen mennyiségű pénzt, képzelőerőt és emberi leleményességet emészt fel.
„A fegyverkezés barátai és könyvelőik persze bizonyosan azt felelnék, ez az ár elfogadható, amelyet országaink és a világ biztonságáért igenis vállalnunk kell. De mit értenek biztonság alatt? Mi a valódi biztonság? Az ENSZ Fejlesztési Programja 1994-ben így fogalmazott: „Az emberi biztonság: a gyermek, aki nem halt meg; a betegség, ami nem terjedt tovább, a munkahely, amit nem szüntettek meg, az etnikai feszültség, amiből nem robbant ki konfliktus, a másként gondolkodó, akit nem hallgattattak el. Az emberi biztonság nem a fegyverekkel, sokkal inkább az emberi élettel és méltósággal kapcsolatos kérdés.”
Szerintem ez a meghatározás teljesen megfelel. A Greenpeace-nél a valódi biztonságért küzdöttünk és álltunk ki mindig. Meggyőződésünk, hogy ahelyett, hogy óriási pénzösszegeket – és ami még rosszabb, hihetetlen mennyiségű szellemi energiát – pazarolnánk a háborús gépezet működtetésére, pénzügyi és szellemi erőforrásainkat a valódi biztonság megteremtésére kell fordítanunk.
Szembe kell néznünk azzal a korábban ismeretlen mértékű fenyegetéssel, amelyet a klímaváltozás jelent alapvető erőforrásainkra nézve: az élelmiszerre, a vízre, az energiára és a termőföldre. Az erőforrásokra nehezedő, egyre fokozódó nyomás már ma is konfliktusokhoz, háborúhoz és szenvedéshez vezet. Rengeteg pénzt pocsékolunk el a biztonság nevében, és kevés országról mondható el, hogy a fontossági sorrendet helyesen állítja fel.”