Megélhetési királypártiság

„Később a királyi család belerángatta az országot egy szörnyű háborúba, amelynek végén a nemzet hatalmas területeket veszített el. Még e kivéreztető háború végén is az utolsó király megpróbált visszatérni, és ennek a bornírt kísérletnek több gimnazista esett áldozatul. Az adott király azt kockáztatta, hogy visszatérési kísérlete az ország teljes felszámolását vonja maga után, de bornírt erőlködéssel a veszélyt fenntartotta.

Ennek a furcsa emlékezetű családnak – melynek ma élő tagjai egyébként tisztességes emberek -, intézetet alapítottak. A szélsőségesen bornírt »értelmiségi« innen húz javadalmazást abban a városban, amelyben több tízezer hajléktalan tengeti napjait. Nekik nem jut állami segély, a szélsőség művelőjének ellenben belvárosi székház, titkárnő és kutató munkatársak.

Az adófizetők pénzén.

Mint megélhetési királykutató »meglepetésre« a királyság híve. Mármint az utóbbi egy-két évben. Húsz éve még vérgőzös liberális volt, még a demokráciát is liberális találmánynak hirdette. Most a király szükségességéről böfögi rögeszméit.

Megágyazni akarván egy monarchiának.

De vajon kiknek? Csak nem annak a családnak, amelynek köszönhetően busás jövedelmét húzza, és eljátszhatja a nagy okost konferenciákon, tévéműsorokban? Ha igen, akkor nagyon kilóg a lóláb. Akkor nem több, mint ócska propagandista.”