Jelen vannak ma is a vörös festékes rémuralom szellemi utódai.
„Korábban egy szélsőséges csoport vécépapírral tekert be egy emlékművet, ezáltal több milliós közösséget sértett meg. A bírósági tárgyaláson a szélsőségesek vezetője kifejezte, hogy alacsonyabb rendűnek tartja az emlékművet, azaz az emlékművet fontosnak tartó embereket is. Tagadta azonban, hogy rongálást követett volna el.
S valóban: a vécépapírt le lehetett tekerni az emlékműről.
Ennél súlyosabb megbotránkoztatást keltett legutóbb egy közismert szélsőséges. Ő egy fából készült szobrot festékkel öntött le. Ez már egyértelműen rongálás, kérdés ugyanis, hogy a szobor eredeti állapotának megfelelően helyreállítható-e. Nem véletlenül javasolták a sértetteknek, hogy a szobrot leöntött állapotában kell hagyni: így mint emlékmű nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szól.
Jelen vannak ma is a vörös festékes rémuralom szellemi utódai.
A jelenség elképesztően veszélyes. Az emlékművek tettleges megrongálása ugyanis azt jelzi: a szélsőségnek katonai szárnya is működik. Tegnap vécépapír, ma festéköntés, holnap… De ne is folytassuk. Ha lenne hatásos igazságszolgáltatás, a folyamatot meg lehetne állítani. Ám ha kettős mérce mutatkozik, és a katonai szárny figurái szinte megdicsőülve kerülnek ki az garázdaügyekből, a következmények beláthatatlanok.”