A sajtó csak részben szabad...

„Nem tudom a Freedom House lelkes aktivistái milyen sajtót olvasnak, figyelemmel kísérik-e az elektronikus médiát, egyáltalán tud-e közülük valaki magyarul, s értesült-e arról, hogy ebben az országban az általuk részben szabadnak minősített sajtó bizony megengedheti magának azt a szabadságot, hogy hazugságokkal traktálja az olvasót, nézőt és hallgatót? Minden további nélkül közölheti ugyanis Heller Ágnes, jeles filozófusnak azt az égbekiáltó csúsztatását, miszerint Magyarországon 2006 októberében nem voltak rendőri atrocitások, nem lőtték ki senkinek a szemét, nem nyomorítottak meg és nem is tartóztattak le senkit! Értelemszerűen mindezt az egykori Lukács György-tanítvány nem a honi médiának mondja el először, hanem külföldön, ahol »tárgyilagos és életszerű« beszámolót tart a magyarországi siralmas állapotokról.

Igen, itt, ebben az országban, megjelenhetnek Daniel Cohn Bendit Magyarországra vonatkozó mocskolódásai, itt lehet gyalázni nemzeti imánkat, a Himnuszt, mucsainak nevezni azt, aki nemzetben és keresztény/keresztyén értékek mentén gondolkodik, lehet kígyót-békát kiáltani mindarra, ami nem tetszik a balliberális gondolkodású médiaguruk ízlésének, s ha ezt valaki szóvá teszi, lehet szaladni külföldre és bepanaszolni a »diktatúrába hajló rendszert«. Hogy azután beszélhessenek a sajtószabadságnak az eróziójáról, a cenzúrára utaló és egyéb »veszélyes jelekről«.

Merthogy az is biztos: ha még mindig »kurvaországoznánk« és a »kérem szépen, el lehet innen menni« lenne a divat ebben az országban, akkor még mindig az első kategóriába tartoznánk. Akkor lenne igazán jó a sajtó, amely ugyan nem írna a kordonokkal elkerített nemzeti ünnepi alkalmakról, a milliárdos korrupciós ügyekről, egyszerűen csak szabad lenne…”