Két választás Európában

„A közelmúltban két olyan választás is lezajlott Európában, amelynek lehetséges hatásai és következményei messze túlnyúlnak az adott két társadalom keretein, és a földrész jövőjét tekintve, kritikus elágazási pontot jelenthetnek. Az egyik a francia elnökválasztás, a másik a görög parlamenti választás volt. Összekapcsolja őket, hogy mindkettőnél a fennállóval való elégedetlenség és aktív szembefordulás volt a jellemző, s éppen ez az a mozzanat, amelyről azért kell kicsit részletesebben szólnunk, mert mindannyian ismerjük az idevágó régi viccet. Eszerint a pesszimista imigyen fakad ki: »Szörnyű, ennél rosszabb már nem lehet!«; mire az optimista így nyugtatja meg: »Dehogynem!« És aztán lehet mélázni azon, hogy kettejük közül valójában ki is a pesszimista.

Nem először fordulna elő, hogy egy emberi közösség azért igyekszik megváltoztatni a körülményeit, mert úgy érzi, azok olyan rosszak, hogy ez így tovább nem mehet. Aztán kiderül, hogy így valóban nem mehet tovább, de ahogyan majd ezután megy, az nem csak jobb, rosszabb is lehet. Érdemes lenne tehát a mostani változásokkal kapcsolatban is mindezt végiggondolni. Ahhoz ugyanis, hogy egy emberi közösség valóban javítsa az esélyeit arra, hogy méltó életet éljen, arra van szükség, hogy rendelkezzék azokkal a tudásokkal, amelyek kirajzolják az ehhez szükséges teendőket, és rendelkezzék azzal a bátorsággal és kitartással, ami lehetővé teszi az összehangolt cselekvési ív felépítését.

A francia elnökválasztás és a görög parlamenti választás kampányában kialakuló diskurzus értelmezési kerete és fogalomkészlete egyaránt azt jelezte, hogy a megszólalók nem értik azt a teret, amellyel kapcsolatban felelős döntést kellene hozniuk. Mindkét választás központi fogalma a „megszorítás” volt, ezért először azt kellene tisztázni, hogy mi is ez valójában. Hiszen az ellene való fellépés csak akkor lehet sikeres, ha pontosan feltárjuk a lényegét, és ennek alapján meg tudjuk mondani, milyen stratégia lenne a valóságos alternatíva.

A megszorítás az a folyamat, amelyben az állam a belföldi szereplőktől anyagi erőforrásokat csoportosít át a külföldi szereplők felé. Talán érthetőbb a lényeg, ha inkább úgy fogalmazunk, hogy a lokális szereplők felől a globális („birodalmi”) szereplők felé történő permanens újraelosztás az, amit megszorításnak szokás nevezni.”