Oligarchák belső gyarmata

„Sokan állítják, hogy demokratikus intézményeink fokozatos leépítése ellenére még nem élünk diktatúrában: valójában olyan oligarchikus berendezkedés felé haladunk, amelyben a lakosság nagy többsége nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is egyre kiszolgáltatottabb.

Az oligarchiának, a kevesek uralmának létrehozatalát, vagyis a belső gyarmatosítást akarja elrejteni előlünk Orbán Viktor a feltételezett nyugati gyarmatosítás ellen meghirdetett, hangzatos szabadságharccal, miközben a belföldi gyarmatosítók malmára hajtja a vizet. A még nem külföldi kézben levő ipar pár oligarcha, a legjobb termőföldek pedig egy pár új patríciuscsalád kezébe kerülnek. Ezt a gazdasági-politikai modellt Orbán Viktor nyíltan vállalta a már idézett válaszában Karácsony Gergely interpellációjára, amikor kijelentette: »Igen, nagytőkésekre, sikeres, sok milliárddal rendelkező vállalkozókra van szükségünk (...), amikor [ön] a magyar tőke ellen beszél, labancpolitikát folytat, amit én elutasítok«.

Abban igaza van a miniszterelnöknek, hogy hazai tőkére szükségünk van, de abban nem, hogy ennek pár kiváltságos ember kezében kellene lennie. Itt voltak például a magánnyugdíjpénztárak, amelyek több mint hárommillió ember 2700 milliárd forintját fektették be a magyar gazdaságba, mielőtt az állam elvette és jórészt elherdálta ezt a hatalmas tőkét. Vagyis milliók voltak közvetve részvényesek magyar vállalkozásokban, fektettek be az államháztartásba. Ha a milliók jobban volnának fizetve, megtakarításaikkal éppolyan jól biztosíthatnának tőkét a gazdaság fejlesztésére mindenki javára, mint ahogy az oligarchák teszik saját zsebükből saját zsebükbe.

Láthatjuk tehát, hogy Orbán Viktor a belföldi gyarmatosítók, a mindent bekebelező oligarchák érdekeinek védelmében – és a figyelem elterelésére – folytatja verbális szabadságharcát, riogat nyugati gyarmatosítással.”