Gesztusok

„Nem vesznek részt a választásban – az ő dolguk, bár nem kimondottan demokratához méltó és illő magatartás. A ballib minősítések szerint antidemokratikus ellenzéki párt, a Jobbik ez esetben kétségkívül demokratikusabban viselkedik, hiszen jelen lesz, és nemmel szavaz. A végeredmény ugyanaz, a demokrácia nem sérül – mondhatják a »demokratikus« ellenzéki pártok képviselői, s formailag igazuk is van, mert így is, úgy is kétszázhatvan-valahány igen szavazattal választják meg Ádert, s az ország népét igazán hidegen hagyja, hogy negyvenen vagy száztízen voksolnak ellene. Nem lesznek ott, és nem szavaznak az állítólagos demokraták, annyi baj legyen, de az, hogy a távolmaradásukat egyfajta demokratikus csúcsteljesítményként próbálják beállítani, felháborító arcátlanság. Miként a jellemtelenség és cinizmus iskolapéldája volt, ahogy bojkottálták az új alaptörvény előkészítését, megvitatását és elfogadását, majd azon siránkoztak Nyugaton, hogy egypárti diktatórikus alkotmány született, mert őket kihagyták az alkotás összes fázisából. Külföldön nem kell magyarázkodniuk, itthon viszont arra hivatkoznak, hogy a kormány nem vette figyelembe a javaslataikat, nem gyakorolt gesztusokat, az ő véleményük nem érvényesülhetett. Nos, amit elhallgatnak, azt nehéz figyelembe venni még akkor is, ha Mesterházy-szintű intellektusok nem mondanak semmit.

Másrészt a politikai gesztusokkal nem árt csínján bánni. Ha a választók többsége arra vágyott volna, hogy a szocialisták vagy az LMP-sek tervei valósuljanak meg, az ő akaratuk érvényesüljön, az ő szándékaik szerint alakuljon az ország sorsa, akkor 2010-ben rájuk szavaztak volna.”