„Arról van szó, hogy itt lakik egy-kétmillió problémás ember, akik eddig nem értek rá, hogy a világról saját nézeteket alkossanak. Ehelyett vezért keresnek, akit követhetnek. Ez hihetetlen lehetőség a tanításukra. Orbán Viktor minden héten eléjük állhatna, és mesélhetne nekik a világról, ami odakint van. A csillagokról, exobolygókról, dinoszauruszokról, aztán Földünkről, Európa földrajzáról és történelméről, meg arról, hogy mi a helyzet most. Tátott szájjal hallgatnák, és hinnének neki. Akkor is, amikor azt mondaná: kedves barátaim, aprócska, legatyásodott ország vagyunk, óriási szerencsénk, hogy van a jó IMF, mert nélküle már most tojással fizetnénk a lópatkóért. És elmagyarázná nekik, hogy elzúgtak forradalmaink, hogy a boldog Ausztria házasodott, amíg mi hőbörögtünk. Felvilágosítaná őket, mesélne arról, hogy szuverenitásunkat régesrég feladtuk, egyik felét akkor, amikor beléptünk az EU-ba, a másikat meg amikor neki kétharmadot adtunk. Nem ennek a tudatlan, tompa nyájnak a legprimitívebb ösztöneit tapogatná ki, és nem azoknak próbálna megfelelni, hanem húzná magával őket felfelé, maga mellé venné Kudlik Julit ismét, és újraalapítaná a Művelt Nép könyvkiadót, ha már annyira hiányzik Kádár és Aczél.
Az ő tekintélyével akár fel is emelhetné a táborát. Nevelhetne belőlük polgárokat. Milliók maradnak sötétségben, milliók ostobasága száll a fejére, amiért nem teszi. És már most is ebbe az ostobaságba gabalyodva vergődik ő is. Igaz, ebből származik a hatalma, de ebből erednek a korlátai is.”