Mentsétek meg lelkeinket!

„Két évig kapkodták a fejüket az egyre hajmeresztőbb lépések láttán. Ugyanez történt idehaza is. Mostanra már világosan látszik, hogy mi a rendszer lényege: Magyarország felvásárlása. A különadókról komoly elméleti viták zajlottak, pedig elég annyit tudni róluk, hogy pofára, szimpátiaalapon állapították meg a mértékét, és mindig, minden egyes esetben a haveri kutyák kaptak könnyítést vagy mentességet. A frekvenciagazdálkodásban sem csak a Klubrádió szuttyongatása érdemes a figyelemre, hanem az is, hogy Orbán Viktor üzlettársa egy árva forintot nem fizet egy ugyanolyan profilú beszélgetős rádió hullámhosszáért.

Ebben az egészben ez a buli, nem a szabadságharc meg a szuverenitás.

Konzervatív politikának is lehet éppen nevezni, amennyiben a hűbéri rendszernek jelentős hagyományai vannak itt; igaz, hogy nemzeti hőseink speciel eléggé ki voltak akadva miatta. Mára már szinte minden iparágban ott van a baráti oligarcha, az illetékes elvtárs, aki előtt olajozzák a pályát. A többieknek meg ott tartanak be, ahol tudnak. (...)

A jótékony intervenció óhajtása nem hazaárulás. Nem a szovjeteket behívó Kádárra kell gondolni ilyenkor, sokkal inkább az amerikai ejtőernyősöket váró forradalmárokra, vagy a francia segítségért kilincselő Rákóczira. A beavatkozásnak azonban csak akkor van értelme, ha hosszú távon stabilizálható a hatása. Magyarország esetében két sürgető feladat van: megakadályozni és visszafordítani a felvásárlást, valamint felfedni a nyilvánosság előtt, hogy mitől óvja meg őket a külföldi segítség. Ebben hatásos fegyver az IMF-hitel blokkolása, de önmagában kevés lesz. Nem fog sikerülni a kúra, ha a beteg nem érti meg, miben szenved.”