„Miközben zajlik ez a szomorújáték, az egyik oldalon szerecsenmosdatással, a másikon morális felsőbbrendűséggel, majd gyors szerepcserével, hajlok arra, hogy ebből az egészből akár jól is kijöhetünk. S nem is csupán azért, amit már a környezetemben, az egyetemi hallgatókon és bizony magamon is tapasztalok: hogy jobban oda kell figyelni minden leírt mondatra, legyen az akár szakdolgozat, doktori értekezés vagy mindezek bírálata. Hanem azért is, mert a véletlennek és a beprogramozott politikai szereplőknek köszönhetően itt döbbenetesen rövid idő alatt megtanulhatjuk, hogy mit jelent az, amikor a politikus és sajtója – határozottan »elvi alapon« – véd vagy támad. Átgondolhatjuk, hogy vajon akkor most terrorista lett-e a hvg.hu-hoz hasonlóan a munkáját végző Hír TV, hogy vajon miért tartja Gyurcsány-ügyét a Fidesz szóvivője lopásnak és hazugságnak, miközben Schmitt Pál esete kapcsán nagyon másképp vélekedett, és persze a most politikai gyilkossági szándékról értekező volt kormányfő és az ügyét bagatellizálók korábbi, az államfő azonnali lemondását követelő szavai is finoman szólva más megvilágításba kerülnek. Ha kicsit figyeltünk, elkerülhetetlenül fel kell tennünk magunknak a kérdést: lehet-e Schmitt Pált felállva tapsolni és Gyurcsányt elátkozni ugyanazért - vagy fordítva?”