„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
A Fidesz a 2010-es választáson nem arra kapott felhatalmazást, hogy a fél világ ellen harcba szálljunk.
„Az EU-tól és a nyugati médiától kapott kritikákra adott válasz új eleme bukkant föl, mely szerint nem kívánunk »gyarmattá« válni. Ez a miniszterelnök március 15-i beszédében elhangzott kijelentés kétségkívül rendkívül hatásos, hiszen szellemiségétől, politikai hitvallásától függetlenül, aligha találunk az országban egyetlen olyan polgárt, aki ne tiltakozna az ellen, ha hazáját bármely ország, vagy intézmény (bankok?) gyarmatosítani akarná. A tömeg egy emberként kész arra, hogy demonstráljon a »gaz« Nyugat ilyen irányú törekvése ellen. Jómagam azonban képtelen vagyok arra a kérdésre válaszolni, hogy kik is akarnának és hogyan bennünket gyarmatosítani, és melyek azok a jelek, amelyek erre utalnának? És miért éppen bennünket? Miért hagyják ki terveikből a többi kelet-európai országot? Ez bizony valóban igazságtalan megkülönböztetés! Politikusaink döntéseit, beszédeit figyelve úgy látom, azt semmiképpen nem tekintik a gyarmatosítás jelének, hogy hatalmas, tökeerős cégek hazánkba telepítsenek gyárakat, ezzel munkaalkalmat teremtenek, és elősegítik, hogy exportunk pozitív szaldót mutasson. Annak viszont semmi jelét nem érzékeljük, hogy a kormány lépéseket tenne a nemzeti ipar megteremtése érdekében. Ez ugyanis magától nem jön létre, felépítéséhez alapvetően szükséges a kutatás-fejlesztés (K+F) jelentősebb mértékű támogatása. Ezt már évek óta „hülye gyerek” módjára ismételgetem, érdemleges eredmény nélkül. Rámutattam Dél-Korea és Finnország példájára, ahol a saját kutatásaikra támaszkodva megteremtették a nemzeti ipart. Ennek a nézetnek az erősítése érdekében hozom fel Papp Istvánnak, a Microsoft új magyarországi vezetőjének kijelentését, aki szerint »a válságra az innováció, a megújulás a válasz«. »Az IMF/EU tárgyalások sikere nélkül …« »nagyon nehéz Magyarország gazdasági helyzetét gyorsan és érdemben javítani«. (Népszabadság, március 3.). Ha ezen a téren nem történik érdemi változás, akkor ha nem is gyarmattá, de bérmunkából élő országgá válunk.
Tudomásul kellene már vennünk, hogy nem vagyunk gazdag nagyhatalom, minden ellenkező híresztelés ellenére nagyon nagy szükségünk van arra a pénzügyi segítségre, amelyet az EU-tól kapunk. Hogy ez az összeg az elmúlt években mennyiben járult hozzá hazánk fejlődéséhez, azt nem szükséges részletesen taglalnom. Csak mellékesen jegyzem meg, a Fidesz (+KDNP)-t a 2010-es választáson nem azért támogatta a szavazók kétharmada, hogy a fél világ ellen harcba szálljunk, hogy szellemi (és némi anyagi) erőnket az általuk indított szabadságharc megvívására fordítsuk. Miniszterelnökünk megfeledkezik arról, hogy szabadságharcainkat mind elveszítettük, és vezetőink nagy árat fizettek érte. Ennek elkerülése érdekében javaslom a »szabadságharc« helyett más szó használatát, például a »szellemi párviadal«, vagy »véleménycsata«, amit még meg is lehet nyerni, és nem jár »véráldozatokkal«. Az ország népe elsősorban munkát, jobb megélhetést kíván, és nem szeretne a támogatott politikusai által iniciált, hazánk számára kétes eredménnyel járó »háborút« vívni.”