Kövér vagy Áder: a párt ökle vagy a csendestárs?

„Kell-e valakinek bemutatni Kövér Lászlót? A Fidesz szíve, lelkiismerete és sokszor az ökle volt az elmúlt közel negyed évszázadban a pápai politikus. Kövérről még ellenfelei is el szokták mondani, hogy ami a szívén, az a száján, nem árul soha zsákbamacskát. Így azt is tudjuk, rettenetesen haragszik a baloldalra és a liberálisokra – még akkor is, ha ő maga rendes népi baloldali-liberális eszméket képviselt anno, a legelején. Lehet persze, hogy épp ezért haragszik. A heves természetű Kövérnek a házelnöki székben sem sikerül mindig visszafojtania magába a szólni kívánó harci rétort (pl. rögtön Schmitt lemondása után, ami miatt bocsánatot is kért), s ezek, vagyis Kövér poltikai személyiségének kitörései végképp nem lennének megengedhetőek Magyarország elnöki posztján. Ő egy született pártpolitikus, a pars, a saját csoportjának őszinte, kőkemény védelmezője és képviselője, és nincs ezzel semmi baj. Nagyon valószínű, hogy ameddig a Fidesz (legalábbis ebben a formájában) létezik, addig Kövér ezt a pártot, élete Orbán Viktorral együtt felépített főművét erősíti tovább. Nem állna jól neki az államfőség. Magyarországnak sem.

A párt ökle mellett viszont ott van a Fidesz-vezérkar örök csendestársa, Áder János, akire egyre többen utalnak a kormány környékéről, mint alkalmas személyre az államfői tisztségre. Áder Jánost azért már be kell mutatni, legalábbis a legfiatalabbaknak. A Fidesz alapítói közé tartozó, Orbánéknál pár évvel idősebb jogász pályafutása elején Budapest VI. kerületi tanácsának lakáscsere osztályán dolgozott előadóként. 1985-től 1990-ig az MTA Szociológiai Kutatóintézetben dolgozott tudományos munkatársként. Kutatási területe az Országgyűlés törvényalkotó munkája volt. Emellett ügyvédi szakvizsgát tett. 1990-től kezdve viszont a Fidesz élcsapatában töltött be különböző befolyásos funkciókat, hozzá tartoztak a Fidesz megyei irodavezetői, eddigi pályafutása csúcsaként 1998 és 2002 között házelnök volt, majd négy évig frakcióvezetőként fogta össze a pártot, s ostorozta az MSZP-SZDSZ kormányzatot. 2006-tól viszont kiszivárgott belső konfliktusok után visszavonult a frontvonalakból, s 2009-ben kiment Brüsszelbe képviselőnek. Ott sem csapott már nagy felhajtást maga körül, pedig fontos területen, a környezetvédelem európai szabályozásának és támogatásának alakításán dolgozott. Ádernek köszönhetően a 2010-es uniós költségvetésben a parlagfű elterjedése elleni küzdelemre 1,5 millió eurót, a Kárpát-medence klímaváltozással szembeni sérülékenységének vizsgálatára pedig 2 millió eurót szavazott meg az EP, míg a 2011-es büdzsében 500.000 eurót különítettek el Kárpát-medencei vízbázis-védelmi kutatásokra.

Az egykori kemény pártpolitikus imázsát így már felülírta a háttérben töltött évek során egész hazánk számára pozitív eredményeket elérő tevékenység. A Fidesz napi aktuálpolitikájától rég eltávolodott, egyébként rezzenéstelen arcáról és visszafogott modoráról ismert Áder körül jelenleg csak a régi közhelyek keringenek, mint a csornai Charles Bronson jelzős szerkezete és közismert horgászszenvedélye. Bár Áder az 53. évében jár, de a rezervált, gondolatait jellemzően flegmatikus félmosolyok mögé rejtő politikus sok tekintetben akár tiszta lapot is nyithat, kibontakoztatva a nagyközönség előtt eddig esetleg nem ismert valódi személyiségét, visszacsempészve valamennyi méltóságot az elkopott elnökségbe – jó esetben. Hiszen tudjuk egyáltalán, hogy mit gondol Magyarországról, Európáról, a történelemről, a jelenről, a jövőről, társadalmunkról, vagy a (köz)élet nagy dolgairól Áder János? Nem beszélt erről soha? Vagy beszélt, de nem emlékszik rá senki? Vagy csak azért nem beszélt, mert senki nem kérdezte róla? Rosszabb esetben viszont Áder János nem tud vagy nem is akar több vagy más lenni: az eddigi Áder János marad, s elnöksége végéig ugyanolyan rejtélyes, a nagyközönség számára csak egy dimenziót láttatni engedő vagy szinte személytelen politikus marad, mint amilyennek egész pályafutása során látszott.”