„Most rajtad a világ szeme. Érzel elégtételt?
Semmiféle elégtétel nincs bennem. Nem is azért csinálom. Azért vállaltam el, mert van egy sajátos közlési módszerem, és ezt eddig csak szűk platformokon tudtam kifejezésre juttatni. Most lehetőségem van belefújni egy sokkal nagyobb harsonába. (...)
Miért mondtad, hogy nagyobb hiba lett volna, ha nem vállalod el?
Mert így óriási tömegek számára teszem elérhetővé azt a frontális, direkt, éles retorikát, ami a sajátom, és ami bántóan hiányzik a magyar nyilvánosságból. Azért vállaltam el, mert meggyőződésem, hogy sikerre lehet és kell vinni ezt a szerepet. (...)
A szerep sikeréről beszélünk, vagy a tiédről?
Egy olyan médiaszolgáltatásnak a sikeréről beszélünk, amit jelenleg nem lát el senki az országban. Magyarországon nincs ún. „hard talk”. Elképzelhetetlen. Nyugat-Európában és Amerikában van, de nálunk nincs nyilvános konfrontáció. Ehelyett a hatalmi és a médiakaszt körbe-körbe nyalja egymást. Nem a képességek számítanak. Ezért olyan ez a szakma, amilyen, borzasztóan hitvány színvonalú. (...)
Azt olvastam, hogy „bizarrnak” találtad, hogy felkértek.
Hát abszolút. A kereskedelmi televíziózás nem az én világom. Én egy őrkutya vagyok. Egy csahos kutya. A közvélemény előretolt állása. Nekem az a feladatom, hogy jelezzem, ha valami veszélyt érzékelek. Ha valami silány, hitvány, ízléstelen, hazug, álságos, képmutató, szemét, ócska, igénytelen, förtelmes vagy emberhez méltatlan. Világ életemben ezt műveltem, ezt képviseltem. Most meghívtak egy szórakoztató műsorba zsűrizni, de én kikötöttem, hogy csak akkor vállalom el, ha megkapom a számomra megszokott autonómiát, más szóval azt mondok, amit akarok. Nyilvánvalóan nem sérthetem a televízió gazdasági érdekeit, meg a jó hírnevét - ilyet nem is teszek, de a produkciókról pont azt mondom, amit gondolok. Ugyanazt csinálom, amit eddig. Voltak politikai, közéleti, később filmes műsoraim, és azokban kiabáltam, hogy a király meztelen. Most a sátoraljaújhelyi fingóművészről mondom el többé-kevésbé ugyanezt.”