Kritikus hang

„Ne legyen félreértés: valóban hangulatos és mindenféleképpen célirányos, ha a történelmi belvárosokat nem terhel autóforgalom. De ezek csak viszonylag kis területek lehetnek. Miért tehát az autóellenes dzsihád? Jobban lehet fotózni a házakat? Vajon hogyan befolyásolja az ott lakók életminőségét, hogy nem tudnak a ház elé állni költözés vagy bevásárlás, vagy akadályozott állapot esetén? Hogyan befolyásolja az ottani üzletek forgalmát? Ha a Hamzsabégi út lakóinak egy része műbalhét tudott rendezni a Rákóczi híd lágymányosi töltés melletti folytatásának ügyén, akkor miért nem merül fel, hogy az elbarikádozott utcák lakóit is megkérdezze valaki saját közlekedési helyzetükről?

Skanzent akarunk vagy élő várost? Sem az autózás ellehetetlenítése, sem pedig a minden határon túlnövő forgalom nem szolgálja az utóbbi lehetőséget. Az avantgard elgondolásoknak igenis van helye, mint a Gellért-hegyi sikló, a Zeppelin-ház, a gyalogos/biciklis híd(ak), vagy akár egyes utak forgalmának a föld alatt való elvezetése. De a véresen komolyan előadott, pillanatnyi rövidzárlatra utaló betiltós ötletek semmiképpen sem szolgálják Budapest érdekét. Így Budapest nem lesz az, ami lehetne és amire hivatott: a Duna Királynője, a Kárpát-medence központja.

A fenti érvek természetesen nem fogják meggyőzni azokat, akik autómentes várost akarnak. Azt se fogják figyelembe venni, hogy a példaként említett Koppenhága több nagyságrenddel kisebb területű, mint Budapest és az azt körülvevő zóna. De miért csak az ő hangjuk hallatsszon?”