„A történelem-politológia szakon végzett és hosszasan politológusként működő Giró-Szász András folyamatosan a leggyalázatosabb tettet hajtja végre, amit csak értelmiségi végrehajthat: szándékoltan hamis állításai mögé – merő politikai elkötelezettségből – egy szakma tekintélyét állítja oda, de a szakma tényleges igazolásai, tényei, eredményei nélkül. Ráadásul ezzel kevésbé a saját szakmáját, mint inkább a szociológiát járatja le, hiszen úgy tesz, mintha minden érvét, amellyel indokolja az Erzsébet-utalvány bevezetését a szociálpolitikába, szociológusként dolgozta volna ki, holott az érvei között egy sincs, amelynek bármi köze is lehetne ehhez a tudományághoz.(...)
Miért csinálják ezt? Miért támogatnak képzett, szakértő értelmiségiek egy olyan kormányt, amely mindenben az állampolgári járatlanságra, a bosszúvágyra és a fogalmak könnyen hamisítható természetére épít? ( Lásd ez ügyben Aczél Endre Csalás című írását is, amelyben a szerző ugyanezt – a fogalmak kifejezetten tudatos, egyszersmind az emberek járatlanságát kihasználó átértelmezését – a „pénzügyi tranzakciós adók”-nak nevezett konstrukció példáján vezeti végig.)”