A gyűlölet jéghideg lehelete

„Fehér, középosztálybeli, fővárosi, heteroszexuális férfiként eddig nem sok lehetőségem volt, hogy megtapasztaljam a fenyegetett kisebbségi lét valóságát. A Republikon konferenciájának közönsége most sokat segített abban, hogy acélozzam ezen a téren az empátiámat. Megmutatták, hogy milyen érzés az, amikor a jókora létszámbeli fölényben lévő többség minden különösebb gátlás nélkül teszi nyilvánvalóvá utálatát. Több is volt talán ez szimpla utálatnál: a gyűlölet jéghideg lehelete. Láttam én már sokszor utálatot a hallgatóság arcán, régóta elég sokféle meghívást elfogadok. Azt a határt viszont eddig még senki nem lépte át, hogy érzését közvetlenül és csoportba verődve fennhangon ki is fejezze.

Hálás vagyok ezért az élményért, mert tényleg jól illusztrálta, hogy milyen lehet bármilyen kisebbséghez tartozni egy végletesen intoleráns többségi közegben. Hogy ezt a kalandot épp egy magát liberálisnak és mintaszerű életet élő értelmiséginek tekintő társaság tette számomra elérhetővé, az csak akkor lenne furcsa, ha az elmúlt sok évet nem ebben az országban éltem volna le, és nem a politika megfigyelésével töltöttem volna. Ilyenkor látszik azonban, hogy a demokratikus politikai verseny végső soron igazságos. Ez a sajátosan magyar liberális kör a maga arrogáns, ellenvéleményt elviselni nem képes, tévedhetetlenségében minden bukó ellenére továbbra is biztos önhittségével mára oda jutott, hogy – ahogy ezzel az egyik résztvevő is tréfálkozott – a politikai mozgósító ereje körülbelül annyi embert tud összeterelni, mint ahányan ezen a konferencián elfértek az A38 hajó egyik kisebb termében.”