Ez kötéltánc

„A jelenlegi magyar gazdaságpolitika - részben akaratán kívül - felgyorsítja a külső adósság drasztikus leépülését, ami az évtized második felétől jelentősen javítani fogja az ország növekedési lehetőségeit. A két déli ország esetében addig nem beszélhetünk fordulatról, amíg a folyó fizetési mérlegük nem fog erős többletbe fordulni. Egyébként ez az oka annak, hogy Írország esetében a piac sokkal bizakodóbb, hiszen ott jelentős külkereskedelmi többlet van.

Magyarországon kezd teret hódítani a kínálatoldali gazdaságpolitikai gondolkodásmód, és komoly munkaerő-piaci reformokat is tapasztalni. Végre hozzányúltunk a rokkantellátáshoz és a munkanélküli-segélyekhez. Emellett mintha a kormány felismerte volna, hogy Európában nem lehet erős keleti kapcsolatokat kiépíteni a németek hallgatólagos támogatása nélkül s az erős európai szövetségi hálón kívül. A növekedés motorja ugyan Ázsia, de a jelen a fejlett világhoz és a nyugathoz köt minket. A kapcsolatokat úgy kell építeni a fejlődő államokkal, hogy közben megőrizzük a jó viszonyt a fejlett világgal. Ez kötéltánc, és jól kell csinálni, úgy, ahogy a németek.

Egyetértek a hazai vállalkozások támogatásával, de csak akkor, ha ez kiváló vállalatokat eredményez. Elhibázott ugyanakkor az, hogy a kormány nem kezeli kiemelt prioritásként az energiahatékonyságot, a megújuló energiát (csökkentené az importszámlát) és az oktatást. A finnek és a szingapúriak is óriási erőforrásokat fordítottak az energiahatékonyságra és az oktatás fejlesztésére, amikor válságban voltak. Ezt kellene nekünk is tennünk, minden szabad erőforrást erre kellene fordítanunk. Remélem, hogy a kormány ezen a területen is képes lesz a változtatásra, és akkor az évtized végén talán egy jobb országban élhetünk.”