„- Nagyon sok szó esik mostanában az értékválságról, a fiatalok célnélküliségéről. Hogyan tud irányt mutatni ma a katolikus egyház az embereknek?
- Az értékválság, a céltalan sodródás, amit tapasztalunk a társadalmunkban és főképpen a fiatalság körében azt a képet idézi bennem, amit a Verne-regények nyomán képzeltem el a tengeren sodródó hajók vonatkozásában. Szükség van a Sarkcsillagra vagy a »Dél Keresztjére«, de legalább egy világítótoronyra, hogy a hajós tájékozódni tudjon. Még megnyugtatóbb, ha van egy révkalauz is, aki jól ismeri a körülményeket. A családi élet vonatkozásában azt a bibliai utalást szoktam elővenni, amikor Józsue az Ígéret Földjének határán a nép előtt felvázolja az éle vagy halál lehetőségét, de hozzáteszi: »Én és családom az Urat választjuk.« /Józsue 24.15/ Meggyőződésem, hogy minden történelmi-társadalmi környezetben újra kell kezdeni a jövő építését az isteni törvény szerint. Kell a világos tanítás, de legalább olyan fontos a hiteles családi életpélda is. Egyházunk feladata, felelőssége, hogy az isteni törvényt újra és újra elmondja és a szép élet példáját a vallásos családok vállalják.
- Szeptembertől bekerül a tantervbe a családi életre nevelés, mint tantárgy. Ön szerint a magyar családokat érintő válság, a gyakori válások, a csonka családok, az érték nélküli nevelés mennyire változtatható meg az iskolai oktatással? Lehet-e szembe menni azokkal a (negatív) sémákkal, amelyek a gyerekekben rögzülnek az otthon tapasztaltak alapján?
- Örömmel és reménységgel tekintek az új köznevelési törvény elé, amelyben iskolai keretek között hangsúlyt kap a családi életre nevelés. Persze nincsenek illúzióim, a törvény nem automatikusan fogja megváltoztatni a közgondolkodást, de esélyt teremt arra. Természetesen erre a »tantárgyra« is érvényes a jól ismert tapasztalat: ha jó a tanár, akkor hatékonyabb lesz az oktatás is. Ha jó az irodalom-tanár, akkor a diákok szeretni fogják a könyveket, az olvasást. Ha a tanár »hiteles«, mert szép családi háttere van, akkor a diákokra is nagyobb hatása lesz. Az is rögeszmém, hogy az elméleti családmodell mellett sokkal döntőbb a sokgyerekes, fiatal, keresztény családok életpéldája. Mivel a nemzet jövője a tét, minden jószándékú közösségnek össze kell fognia: iskoláknak, önkormányzatoknak, egyházközségeknek, családközösségeknek, »baba-mama kluboknak«, Szentjánosbogár-közösségeknek.”