Német főút, magyar mellékutca

„Európa tehát ma nem szól többről, mint elsősorban a németeknek és az északi államoknak kedvező pénzügyi megoldásokról, a protestáns munka- és spórolásetikáról, a fiskális szigorról. Csehország és Nagy-Britannia sok sikert kíván mindehhez, de nem vesz részt benne. Igaz, a britek éppen azt kifogásolják a német tervekben, ami még valamelyest emlékeztet a rajnai kapitalizmusra. Így például a pénzügyi tranzakciók - azaz a 2008 óta tartó válság okainak - minimális megadóztatásától óvja a London Cityt David Cameron. A csehek pedig a jó gazdasági mutatóik miatt - az államadósság a GDP 40 százalékát teszi csak ki, a nyugat-európai 80 százalékos átlaggal szemben - képesek nélkülözni a németek jóindulatát. A bajba jutott dél-európai országok nem mernek, nem tudnak szembeszállni a németek diktálta fiskális szigorral. Holott a dél-európai euróállamoknak akár érdekük is lehetne az euró szétesése, és könnyebben kezelhető saját valutáik újbóli bevezetése. Hans-Olaf Henkel, a Német Ipari Kamara egykori elnöke szerint a jelenlegi euró olyan rosszul lett összerakva, hogy mindenki számára kedvezőtlen a jelenlegi állapotában. Igaz, a németek még mindig képesek e kedvezőtlen euróból is hasznot húzni - exportban ugyanis főleg ezen euró miatt világmásodikok.

Magyarország azonban nem tagja az eurózónának, a forint hagy valamennyi mozgásteret az országnak - bár e mozgásokat már kevéssé Budapest, mint a sokszor politikai alapon döntő piacok befolyásolják. Ám Magyarország tényleg nem tud Németország nélkül túlélni. Ellentétben Csehországgal, Magyarországnak sohasem volt erős ipara, és ma is legfeljebb a német cégek összeszerelő műhelye vagyunk. A jelenlegi kormány pedig - minden unortodoxia ellenére - e téren nagyon is elfogadja a realitásokat. A munkajogi, adójogi, szociális és oktatási reformok egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a kormány beletörődött a kelet-közép-európai régió kettészakadásába. 

Orbán Viktor ugyan felpanaszolta március 15-i cipollai beszédében, hogy az Európai Unió állítólag másodrendű állampolgárnak tekinti a magyarokat, de az őt éljenző háziasszony-seregletnek elfelejtette elmondani, hogy éppen a jelenlegi magyar kormány bér- és szociális politikája szolgáltatja ki, teszi valóban másodrendűvé az ország többségét. Orbán politikája ugyanis nem a középosztály megteremtésére, nem a polgárság erősítésére irányul - hanem egy olyan társadalom kialakítására, ahol kilencmillió cseléd olcsó munkaerejét kínálhatja fel a nyugati cégeknek a nemzeti burzsoázia pár ezer családot kitevő uralkodó elitje. Ezt a brutálisan neoliberális politikát takarják el a "Nem leszünk gyarmat" molinóval a fideszesek. Bayer Zsolt már bele is kezdett a cselédezésbe, für alle Fälle. A polgári Magyarország - amilyen amúgy ez az ország történelme során sohasem volt - nem pár kiválasztott meggazdagodását jelenti. Egy orvos, egy tanár, egy ápolónő, egy eladónő szintén a középosztályhoz kellene, hogy tartozzék, ám a neoliberális Orbán-kormány az egykulcsos adóval eleve kizárja őket e körből.”