Sarkosan fogalmazva

„Nagyon kínos lehet sokak (inkább kevesek) számára, hogy a miniszterelnök március 15-i beszéde a magyarok négyötödének tetszett. Mégpedig egyszerűen azért, mert megfogalmazta a magyar nemzet álláspontját úgy, ahogyan történelmi időkben ez elvárható, bár legyünk őszinték, a magyar miniszterelnökök elég ritkán tettek eleget ennek az elvárásnak, részben külső okok, részben a saját gyávaságuk folytán. Ki várta volna el ezt Hegedűs Andrástól, Münnich Ferenctől, Kállai Gyulától, Fock Jenőtől, Lázár Györgytől, Grósz Károlytól? És ki Medgyessytől, Gyurcsánytól, Bajnaitól? Ők mind arról álmodtak, hogy Magyarország gyarmat lesz, és ők lesznek a gyarmat leghűségesebb helytartói, mindegy, hogy népköztársaság vagy köztársaság a hivatalos államforma. De hagyjuk is ezt, hazaárulókról és hazaárulókkal felesleges vitatkozni. Igaz, gyűlölködő elmebetegekkel is, még ha nem zárt intézetben őrzik őket, akkor is időpazarlás. Nem szívesen írom le a cikk szerzőjének nevét, de Tóta W. Árpád förmedvénye (hvg.hu) még a mai, igen tág határokat is túllépte (Alien vs. Predator). Amit ez az ember a katolikus egyházról képes volt leírni, az meghaladja Bartus László (Amerikai Népszava) visszatérő átkait is, amelyekben a Vatikánt az Európai Unió »elfoglalásával« vádolja, persze Orbán Viktor vezetésével.”