Magyarországon mindenki halálosan „píszí”

„hvg.hu: És ha valaki nagyon jól énekel operettet? Megkaphatja az esélyt, hogy egy más műfajban is megmutassa, mire képes?

P. R.: Nem érdekel, ha valaki valami rosszat nagyon jól csinál, hiszen egy méltatlan műfajt népszerűsít. A rosszat rosszul, az már jobb. Megkapja az esélyt persze, de nem tőlem, és főleg nem itt és most. Arra ott a többi zsűritag. Ha rajtam múlik, hazamegy és átgondolja ezt az operett-dolgot.

hvg.hu: És ha valakinek pont erre van igénye?

P. R.: Ez egy szabad ország, szavazzon úgy. Elég legyen a korrektségből! Ha valaki rossz ízléssel választ műfajt, én kiszavazom. Ha valami hitvány, arra nemet mondok. Mert megérett az idő rá. De Magyarországon mindenki halálosan »píszí«. South Park, Simpsons vagy Sacha Baron Cohen nálunk miért nincs? Én nem vagyok része a szórakoztatóipari kasztnak, és nem is akarok az lenni. Az a garancia arra, hogy az ember megőrizze az autonómiáját, hogy mindig kívülálló marad. Ez az értelmiségi státusz alfája és omegája. Attól kezdve, hogy az ember ezt feladja, lehúzhatja magát a vécén. (...)

hvg.hu: Nem fél attól, hogy kommercializálja magát? Hogy azt mondják: a Puzsér eladta magát?

P. R.: Ez reális veszély. De az embernek olykor alkut kell kötnie. Zsűritagként szabad kezet kapok, teljes véleményszabadságot élvezek. Ez így vállalható alku. Vannak minőségi és mennyiségi szempontok. Én eddig általában a minőségi szempontokat preferáltam. Ennek megfelelően kis nézettségű, kis hallgatottságú produkciókat gyártottam, viszont csekély minőségi kompromisszumra voltam rákényszerítve. Gyakorlatilag mindent én szerkesztettem. Aztán sokszor addig feszegettem a határokat, mígnem az utcán találtam magam.”