Polgármester vagy képviselő?

„Nem új keletű az aggodalom cívishonban: akar-e Kósa Debrecen polgármestere maradni, vagy valami országos tisztség vonzása inkább a fővárosba ragadja őt. Megfogalmazódott a félelem – mások részéről remény – 2002-ben és 2006-ban is az országgyűlési választások előtt, hogy Lajosunk majd valami miniszteriális posztra kerülvén elhagyja szülővárosát, annak polgármesteri székét, ám ez nem történt meg, mivel sem a 2002-es, sem a 2006-os választások nem jártak sikerrel a Fidesz számára, ezért a kormányalakításokkor Kósa neve nyilván szóba sem jöhetett. 2010-ben bár nagy volt a pártja győzelme, a debreceni polgármester esélye országos kormányzati tisztségre már annál kisebb – állítólag azért, mert a 2006-os vereség után sokszor és sok helyen hangoztatta Orbán Viktor alkalmatlanságát a kormányfőségre, míg saját alkalmasságát igen nagyon. (...)

És mit akarhat Orbán Viktor? Hogyan jó neki Kósa Lajos? Miként hozhat nagyobb hasznot? Inkább országgyűlési képviselőként, továbbra is pártja ügyvezető alelnökeként, netalán valamilyen miniszterként? Vagy Debrecen polgármestereként, a Fidesz vidéki bástyájának első embereként, újabb és újabb helyi nagyberuházások gründolójaként? Ha Kósa nem polgármester lesz, hanem országgyűlési képviselő (és esetleg magas pártvezető is), akkor sokkal inkább kiszolgáltatott lesz Orbánnak, kisebb önálló mozgástere marad, gyarapodása is jelentősen megcsappan. (Különösen akkor, ha Kósát olyan polgármester követi Debrecen élén, aki saját – vagy esetleg a Kósához tartozó – beszállítói és mágnási kapcsolatok kiépítése és fenntartása helyett az orbáni érdekszféra oligarcháinak és vállalkozásainak adja át a cívisvárost.) Ha Kósa nem képviselő lesz, hanem polgármester, akkor helyi – és saját jogán megszerzett – legitimációja révén továbbra is potenciális veszélyforrás lehet Orbán számára (saját territóriumában korlátozhatja az orbáni üzleti érdekszféra térnyerését), s országos népszerűségét megtarthatja és ápolhatja annak ellenére is, hogy nem ül az Országgyűlésben. (Egyébként se nagyon szokott.) Egyes fideszes körökben úgy tartják, hogy Kósa igazából sosem jelenthetne veszélyt Orbánra, mert ha komolyra fordulna a vetélkedés, akkor Orbán előveszi a Kósa ügyeiről szóló vaskos dossziéját, és akkor bizony azonnal visszavonul a debreceni polgármester. Más fideszes körök meg úgy tartják, hogy Kósa is legalább annyit tud Orbán tisztátalan dolgairól, mint a pártelnök az övéiről, így a másikról hizlalt dossziéknak nincs jelentőségük, mert kioltják egymást.

Nem szaporítván a szót számos további pró és kontra érvvel, talán kimondhatjuk, hogy Orbánnak inkább érdeke Kósa képviselősége, mint polgármestersége. Kósának pedig épp ennek ellenkezője lenne jobb. Mindezt azonban úgy latolgatjuk, hogy közben kiiktatjuk a szavazói vélemények változásának kockázatát, s szinte eleve elrendelésnek vesszük, hogy akármilyen választáson indul bármilyen posztért Kósa Lajos, azt mindenképpen meg fogja nyerni. Közben úgy tűnik, hogy egyre inkább megfogalmazódnak és nyilvánosságra kerülnek a tevékenységével elégedetlen vélekedések is. Debrecen városa itt-ott alapvető működési zavarokat mutat, nem igaz az, hogy cívishonban jobb az élet, több a lehetőség, mint az ország más – nem Kósa irányította – városaiban. Ráadásul a polgármester alig van itthon, nem nagyon találkozik egyszerű debreceni polgárokkal, untatják, sőt zavarják a város nyűgös ügyei. Kósa a nagy bulikat imádja, mostanság szívesen nyilatkozik meg a nyáron induló Debrecen-Luton rendszeres repülőjáratról és az úszó Eb rendezésének megszerzéséről, miközben a debrecenieket nem ezek érdeklik, hanem a kaotikus tömegközlekedés, az elkoszolódó város, a mindennapos hivatali packázás, az egyre nehezebb megélhetés.”