Nyílt levél Lázár Jánosnak

„Tisztelt frakcióvezető Úr!

Schiffer András frakciótársunkat a felmenőin keresztül támadó ismételt megszólalása nyomán hosszasan eltöprengtünk azon, hogy a Fidesz-KDNP frakcióhoz, vagy személyesen Önhöz forduljunk. Végül győzött az optimizmus: hiszünk benne, hogy a kormánypárti frakciószövetség álláspontja ebben az ügyben gyökeresen eltér az Ön személyes véleményétől.
Ha csupán a hangsúlytévesztést kifogásolnánk, azzal is kezdhetnénk: ahelyett, hogy az ország súlyos társadalmi és gazdasági bajaira Schiffer András családfáján keresi a megoldást, vadásszon inkább egykori rendszerműködtetőkre a saját frakciója soraiban. Ám az LMP nem azt tartja igazán nagy bajnak, hogy a Fidesz frakcióvezetője rossz célpontot választott, hanem azt, hogy fontos posztja ellenére nincs tisztában a demokrácia elemi normáival.
Magyarországon a származás szerinti szelektálás, a felmenők vélt vagy valós vétkei alapján az utódok megbélyegzése utoljára abban a korszakban volt legitim politikai eszköz, amelyet a Fidesz a retorika minden szintjén immár 22 éve lezárni igyekszik. Ön azonban a mostani megnyilvánulásaival éppen az állítólag meghaladni kívánt bolsevik kurzus szellemét tartja életben. Ha Ön szerint egy magyar parlamenti képviselő minősítésénél szempont lehet, hogy mit tett az illető valamelyik őse az elmúlt évszázadban, azzal csak azt bizonyítja, hogy Ön fejében egyszerűen még nem zajlott le rendszerváltás.

A szándékait természetesen értjük: a »Schifferezéssel« arról próbálta – a jelek szerint sikertelenül – elterelni a figyelmet, hogy a Fidesznek az ügynökakták további titokban tartására határozott szándéka van, ám ezt még a saját hívei előtt sem tudja elfogadható módon megindokolni. Ha beleolvas a jobboldali véleményformáló fórumok hozzászólásaiba, meggyőződhet róla, hogy erőfeszítéseit még a Fidesz-hű olvasótábor is szánalmas próbálkozásnak tekinti, és sokan közülük azt is felvetik: ahhoz, hogy a múlt alapján ítéletet mondhassunk a jelenről, az Önök frakciójában vagy a pártjuk háza táján még az apák generációjáig sem kellene visszamenni. Elég lenne alaposan megvizsgálni, hogy ki mivel múlatta az idejét mondjuk a 70-es vagy a 80-as években. De ez az ügy valójában nem a múltról, és nem is a jobboldalon újrahasznosított népfront-harcosok erkölcseiről, hanem elsősorban a jelenről és a jövőről szól. Éppen amiatt ragaszkodik a közvélemény a teljes aktanyilvánossághoz, hogy a közélet szereplőinek elítélhető cselekedeteiről maga a társadalom alkothasson ítéletet, és a titkos dokumentumok ezután ne válhassanak politikai eszközzé az elveket mindig a napi politikai praktikum mérlegén méricskélő percemberek kezében.

A mi demokrácia felfogásunkba az Ön érvelése semmilyen körülmények között nem fér bele. Ezúton jelezzük Önnek és valamennyi eszmetársának: aki nem fogadja el a modern demokráciának azt az alaptételét, amely szerint mindenki a saját szavaiért és tetteiért tartozik felelősséggel, azt mi mostantól politikai értelemben vitaképtelennek tekintjük, és ekként fogunk viszonyulni hozzá. Meg vagyunk győződve arról, hogy léteznek olyan közös alapértékek, amelyeket még a kétharmados parlamenti túlsúly sem írhat felül, és olyan határok, amelyeknek az átlépésére semmilyen mandátumarány nem ad felhatalmazást.
Sorainkkal ezt a méltatlan ügyet egyszer és mindenkorra lezártnak tekintjük. Önnek pedig, tisztelt frakcióvezető úr, azt javasoljuk: ha továbbra is ilyen színvonalon szeretne vitázni, keressen magának új, testhezálló partnereket - Európa politikai szemétdombján bőséges választékot talál.”