„A »vitázzunk-e a szélsőjobbal?« kérdés vizsgálatakor gyakorlati szempontokat is mérlegelni kell. Egy marginális politikai erővel, amelynek egyébként nincs lehetősége a nyilvánosságba kerülve nézeteit terjeszteni, nem érdemes nyilvános vitát folytatni, hiszen ez csak hatását erősíti. A Jobbik politikai sikerei előtt ez a kérdés releváns is volt, azonban ma már közel egymilliós táborral rendelkezik a párt, melynek (mint Facebook-kutatásunk is megmutatta) hatékony csatornái vannak arra, hogy eljuttassa üzeneteit a választóihoz. Így a párt kitiltása a politikai vita fórumaiból csak erősítheti a szélsőjobb saját nyilvánosságát, valamint »partizán« öndefinícióját, amely szerint a Jobbik az igazságot és a nemzeti érdekeket egyedül, hősiesen képviselő politikai mozgalom, melyet a többi, hazug, korrupt és nemzetközi érdekeket képviselő párt éppen emiatt akar elhallgattatni.
Nem állítjuk, hogy a vita maga a cél. Csak eszköz, amely lehetőséget nyújt felkészült riporterek és politikusok számára, hogy érveléssel gyengítsék a szélsőjobboldali eszméket. Ennek sok példáját nem láthattuk eddig Magyarországon. A Pintér–Vona- és a Navracsics–Gaudi-vita sem volt ilyen. Biztos azonban, hogy a Jobbik érveivel szemben nem jó eszköz a bénult hallgatás. Ha a demokratikusan elkötelezett erők valóban a szélsőjobb gyengítésében gondolkodnak, nem spórolhatják meg a vitákkal járó politikai és intellektuális erőfeszítést.”