Pápa, marxizmus, Kuba

„Noha a megkövesedett kubai kommunista gazdasági rendszer önnön életképtelenségén és a reformok elodázásának ostobaságán kívül keveset bizonyított, azért nagy tévedés minden rombolást és pusztítást a »marxizmus« nyakába varrni. Mert például Mexikóban, ahonnan a pápa Kubába érkezik – noha gazdaságilag már-már fejlett országnak számít –, az emberek várható átlagos élettartama alacsonyabb, mint a szigetországban, a gyerekek kevésbé iskolázottak, a csecsemőhalandóság pedig messze-messze meghaladja a kubait. A gazdag Venezuela szegényeit és írástudatlanjait se lehetne fölemelni kubai orvosok és tanárok segítsége nélkül.

Mindezt a Vatikán is tudja persze. Kuba nem is olyan rossz ország. Kormánya nem áll folyamatos hadban a püspöki karral, mint például Chavezé – vagy Európában a spanyol (szocialista) Zapateróé állt. Nem fontolgatja azonos neműek házasságának engedélyezését. A lehető legnagyobb tisztelettel várja és fogadja majd a pápát. Talán számít rá, hogy miként II. János Pál, Benedek is a Kubát kárhozatosan érintő embargópolitika feloldására ösztökéli majd az Egyesült Államokat, de ha nem: a mostani látogatás puszta ténye is alkalmas a kubai reformok nemzetközi legitimálására. A Vatikánnak tényleg nincsenek hadosztályai, de politikai ereje – az van.”