„Kapitalizmus van, aki olcsón vesz valamit, az nem büntethető. Az áron alul eladóra pedig rá kellene bizonyítani a rosszhiszeműséget. Ám olyan szerződés, amelyik a csúszópénz összegét, a megvesztegetés módozatait is rögzíti, ritkán születik, a rosszhiszeműséget, a szándékosságot bizonyítani gyakorlatilag lehetetlen. Marad annak a vizsgálata, hogy a vevő eleget tett-e a szerződésben vállalt kötelezettségeinek (fejlesztésnek, környezetvédelmi beruházásoknak, a munkaerő megtartásának, a cégimázs megőrzésének stb.) betartására, de a tulajdonosok ettől sem rettennek meg. Erőfölényük lehetővé teszi, hogy a jogos számonkérésre fenyegetéssel válaszoljanak: ha sokat piszkálják őket, kivonulnak az országból, s persze a mögöttük álló multi meg a kormányuk is szolidáris lesz velük, ezért kéretik nem vegzálni őket.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megbízott négy ügyvédi irodát, hogy vizsgálják meg az 1989 óta kötött privatizációs szerződések környezet-, természet-, kulturális és örökségvédelmi pontjainak betartását. Az iszapkatasztrófa után ez érthető és üdvözlendő döntés. Hogy az ügyvédi irodákon kívül más is kézzelfogható hasznát látja-e a vizsgálatnak, azzal kapcsolatban optimista remény, de a leírtak szellemében egészséges szkepszis is él bennem.”