„Óvatosabban kellene bánni a kádározással és komcsizással, mert ezt a rezsimet, amely magát most konszolidálni szeretné, sokkal szerényebb képességű emberek működtetik. Örülnének ezek, ha annyi eszük lenne, mint a komcsiknak.
Személyi változások nélkül sem a külföld, sem a magyarok nem fogják elhinni, hogy stílusváltás történt. Az eddigi stílusnak vannak felelősei és emblematikus alakjai. Akik belehazudnak a kamerába rezzenéstelenül bármit. Akik elkúrják, és mégis, még mindig a helyükön maradnak, sőt, ötéves terveket rajzolnak nekünk, interkontinentális fordítókoronggal. Mitől lesz más a kormányzás, ha az arcok ugyanazok?
Ahhoz, hogy a fordulat hihető legyen, el kellene takarítani az eddigi őrjöngés emlékeit. Fel kéne sétálnia a miniszterelnöknek a Sándor-palotába, és benyújtani Schmitt Pál lemondását. Alá fogja írni, nem kérdés. Aztán kell a helyére valaki. Az se baj, ha nem doktor, csak tisztességes ember. A tisztességes emberek persze nem olyanok, mint Schmitt Pál, időnként különvéleményük lesz, visszaküldenek törvényeket megfontolásra, oda kell rájuk figyelni, és lenyelni, ha nem értenek egyet mindenben. De hát ez volna a konszolidáció, ha jól értem. Lássunk hozzá.”