Lehet más a jobboldal? 2.

„Tulajdonképpen 1990 óta a »kivel?« és »kivel nem?« kérdése a hazai közéleti diskurzus legfontosabb, a racionális mérlegelésen túli, a politikai szereplők »morális” elhivatottságát bemutató témája. Pártok szakadtak, bomlottak, vesztették el önállóságukat vagy jelentőségüket ezen ügy kapcsán: a KDNP, az MDF, az SZDSZ és most az LMP is sokat tudna mesélni erről. Abban a pillanatban, hogy zászlót bontana egy magát mérsékelt jobboldalinak, esetleg centristának nevező alakulat, az összes nyilvánosság előtti megjelenésüket meghatározná a kérdés: velük vagy ellenük? El lehet persze kenni a kérdést, ideiglenes ki lehet kerülni, de - miként a fenti példák mutatják – megszabadulni nem lehet tőle. Aki nem ad egyenes választ, azt majd mások elhelyezik: ha egy ilyen új párt nem zárná ki az együttműködést a szocialistákkal, a magyar közélet automatikusan balra tolná, az MSZP és társai közé helyezné.

A másik ellenérv, amivel gyakran találkozom, úgy szól, hogy ez a balra zárt, de a középet is megcélzó pozíció valójában megvalósíthatatlan, mert ilyen szavazók – leszámítva a Mandiner és a Konzervatórium olvasóközönségét – nem léteznek. Való igaz, hogy a »közép« a kvázi-kétpártrendszerben kiüresedett, azok, akik hosszabb-rövidebb ideig itt próbálkoztak tábort verni, felmorzsolódtak vagy betagozódtak. Az 1994 és 1998 közötti Fidesz története azonban azt mutatja, hogy a mérsékelt jobboldali, konzervatív-liberális pozíció akár választási győzelemig is elvihet egy pártot: ne feledjük, akkor az ellenzéki térfélen a Fidesz számított – különösen a ciklus első felében – az MSZP-SZDSZ kormányhoz legközelebb álló, de abba az irányba tudatosan le- vagy elhatárolt pártnak. Meggyőződésem, hogy ennek a pozíciónak a felélesztése és megerősítése alapvetően a kvázi-kétpártrendszer sorsától függ: ha a Fidesz és az MSZP nem lesz képes olyan mértékben monopolizálni a politikai piacot, ahogy 1998 és 2010 között tette (márpedig azért vannak erre utaló jelek...), akkor egyre nagyobb számban lehetnek olyan szavazók, akik attól még nem akarnak a baloldali ellenzékhez csatlakozni, hogy közben az 1998 óta elég sokat változott, a polgári Magyarország koncepcióját már többször lecserélő Fidesznél mérsékeltebb, méltányosabb, mértéktartóbb és megbízhatóbb politikai alakulatra vágynak.”