„Az USA 40. elnöke megveszekedetten piacpárti volt. Hitt abban, hogy a kapitalizmus, a szabad vállalkozás az út az egyéni boldogulás és boldogság, végső soron a szabadság felé. Hitt a kreativitásban, az egyes ember teremtőkészségében, miközben tisztában volt azzal, hogy mindannyian a Teremtő gyermekei vagyunk - tehát tökéletlenek, esendőek, hibásak.
Ebből fakadóan nem csak tudta, de el is fogadta a társadalmi egyenlőtlenségeket, és elutasította az utópisztikus-szocialista, erőltetett egyenlősdit. Ezért nem volt hajlandó behódolni a 68-as alapokon nyugvó ellenkultúrának, a háborúellenes tüntetések világhangulatának, később a détente-nek és a Szovjetunióval megbékélést hirdető nyugati értelmiségi attitűdnek. Mert tisztában volt vele, hogy a kommunizmus elmebaj: időleges politikai aberráció, mely egy nap el fog tűnni a Föld színéről, mivel ellentétes az emberi természettel. Igaza lett.
Reagan - a korában már tomboló politikai korrektség doktrínájával szembemenve - világosan különbséget tudott és mert tenni Jó és Rossz között; védelembe véve a tradicionális értékeket, a család szentségét, a nemzeti erényeket - és nem utolsósorban a harcos-ideologikus ateizmussal szemben az egyén szabad vallásosságát.”