„A valutaalap szigorú feltételeket szabott a kölcsön fejében, a közalkalmazottak fizetésének huszonöt százalékos csökkentése, az áfa öt százalékpontos emelése, a befagyasztott nyugdíjemelés, hetven kórház bezárása vagy öregotthonná alakítása, a vizitdíj bevezetése csak ízelítő a kíméletlen listáról. A kormány népszerűsége értelemszerűen zuhanni kezdett, a balliberális ellenzék támogatottsága viszont különösebb aktivitás nélkül erősödött, mára Emil Boc miniszterelnök és Traian Basescu államfő neve szitokszóvá vált a közvélemény számára. Tény, a hatalom nem akarta az IMF-re fogni a megszorításokat, hiszen igyekezett elkerülni, hogy bábkormánynak tűnjön. Pedig a fent említett Jeffrey Franks igazi kormányzóként irányította Romániát a nélkülözhetetlen hitelek fejében.
Nyilván most sokan párhuzamot keresnek, találnak Románia jelene és Magyarország közeljövője között, s máris a valutaalap okozta nagy elszegényedést, kilátástalanságot, az Orbán-kormány bukását vizionálják. Nekik érdemes megemlíteni, hogy Romániában a Boc-kabinet már megalakulásakor törékeny többséggel bírt, a miniszterelnök cseréje régóta várható lépés volt Basescu államfőtől. Utóbbi egyébként második mandátumát tölti, ami azt jelenti, hogy 2014-ben nem indul újra az elnökségért. Ennek tudatában Basescu gyakorlatilag minden népszerűtlen döntés bejelentését magára vállalta, így lenullázta ugyan politikai tőkéjét, de megtartotta a kormányalakításnál befolyásos pozícióját. Másrészt a kétségtelenül fájdalmas megszorítások nyomán most az IMF másfél-két százalékos előrejelzést adott ki Románia idei gazdasági növekedéséről, s továbbra sem zárja ki a GDP két százalék fölötti emelkedésének lehetőségét. Bukarest esetéből lehet tanulni, elrettentő példaként emlegetni azonban hiba lenne.”