„Legyen nyilvános, ami nyilvánvaló (Csengey Dénes- Cseh Tamás), hogy ez az ország ideológiától, megélhetési pártpolitikusok hablatyolásától függetlenül valójában két, egymással kibékíthetetlen ellentétben álló csoportra szakadt: a rendszerváltás kisszámú, de annál nagyobb hatalommal bíró nyerteseire, és a kisemmizett vesztesek óriási tömegére. (...)
Hozzávetőleg négymillió ember érzi tehát úgy, hogy őt aztán valójában az égadta világon egyik párt sem képviseli, és aligha tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy e majd' fél országnyi népességet egyáltalán nem holmi ideológiai otthontalanság érzése gyötri. (...)
Mert az addig még rendben volna, hogy a mostani kormánykoalíció nyíltan a (felső) középosztály érdekeit képviseli, konkrétan, az adótörvényekből is leszűrhetően a magasabb kulcstól megszabadított csúcskeresetűekét, a 25-ről 16 százalékra csökkentett adójú tőkejövedelmek boldog birtokosaiét. De akkor jöjjön végre már egy olyan párt is, amelynek vezéregyéniségei az elmúlt húsz-negyven év végletekig lejáratódott, így, vagy úgy, de kompromittálódott politikusainak helyére lépve tényleg a nagy tömegek valódi problémáira keresik, és találják is meg a gyógyírt.”