„Egyszerű. Ha Ronnie McDonald nyomja a szádba a műanyagízt, akkor kiköpöd. Ha mosolygós kisgyerek, ábrándos kék szempár, avagy biztonságot sugárzó csupaizom kínálja ugyanezt, lelkesen azonosulsz.
Mit jelent a hamburgermarketing szoclibre fordítva?
Először is mondassuk ki másokkal a »termékünk igazságát«! Bájos kisgyerek természetesen politikai hirdetésben is nagyszerű, azonban ez még nem kampányidőszak. A naivul hiteles pillantást jelenleg »a politikailag elfogulatlan egyszerű embernek«, a civilnek kell produkálnia.
Lehet ezt durván csinálni, mint amikor a havi egymillió felett kereső szocialista viceházelnök turkálós dzsekiben éhségmenetet játszik. Lehet finomabban, volt szakszervezeti vezetők szájába adva az igét.
Kónya Péter nyilván profi volt katonának és szakszervezeti vezérnek, hivatásos demokrata ellenállónak azonban egyenesen tökéletes. A Szolidaritás mozgalom nem bajlódott sokat a névválasztással, a lengyel szakszervezet jelképét pedig egyenesen viszkisi eleganciával kölcsönözte el tulajdonosaitól. Nincs elv vagy ideológia sem, hiszen, ha olyanjuk lenne, már párt lennének, az meg ugye nem trendi. Maga Kónya ezt így fogalmazta meg: a Szolidaritás »ideológiai beállítottságtól függetlenül nyitott mindenki irányába, ezért nem válhat politikai párttá«.
Ugye, be szép, népdalba illő?”