„Nemcsak a kormánynak és a mögötte álló választói csoportoknak, de a demokratikus ellenzéki pártoknak és szavazóiknak is dönteniük kell arról, hogy együttműködnek-e Európával, az észak-nyugat-európai utat választják, vagy megtagadják az együttműködést és külön úton próbálnak járni. Nemcsak a kormány, hanem valamennyi politikai és civil szereplő felelősséggel tartozik azért, hogy mi lesz a gazdaságpolitikai tárgyalási platform és a demokratikus jogállami kataszter, amelyet az országnak elő kell adnia.
Ha nem sikerül nemzetközileg elfogadtatni egy megszorító és ezzel párosuló növekedési csomagtervet az EU, az IMF, a Világbank, az EIB, az EBRD képviselőivel, akkor se forrás, se politikai támogatottság nem lesz egy új növekedési pályára téréshez. Ha ebbe az alkufolyamatba nem férnek be a jogállami keretek helyreállításának legfőbb pontjai, akkor sokkal nehezebb lesz a későbbi újjáépítés.
Ebben a megállapodás-folyamatban kell programot kialakítani a nagy tömegközlekedési vállalatok – BKV, MÁV -, csődjére, illetve adósságkonszolidációjára, hosszú távú fenntartható működtetésére.
Most kell megoldást találni Budapest és a nagyvárosok válságkezelésére. Most kell előállni foglalkoztatási, oktatási, szociális gyakorlati programmal Északkelet-Magyarország problémáinak enyhítésére. Végül, most kell bizalmi párbeszédet kezdeményezni a gazdasági szereplőkkel a hitelezés helyreállítására, a beruházások vonzására és az innováció élénkítésére. Ehhez hiteles kormány kell.”