A pszichopata unió

„Ha valakivel meg akarom kedveltetni magam, nem a legcélravezetőbb módszer, ha unos-untalan nyilvánosan megbélyegzem. Ha ráadásul azt szeretném, hogy dicsérje igazságérzetemet, akkor nem ajánlatos következetesen büntetnem, mert egyszer elkopik a térd, és elfogy a kukorica. De ha még arra is vágyom, hogy ahhoz a közösséghez tartozónak érezze magát, amelynek én ugyan régebben tagja vagyok, de részint az én sugallatomra állt közénk, ugyanakkor ezt a közösséget először csak vattába bugyolált bunkósbotként használom ellene, később az ütések nyomán lefoszló vattát a szájába tömöm, ha szólni mer, akkor aztán lőttek a harmóniának.

Ki a pszichopata? Az, aki kiköpdösi a szájába gyömöszölt vattát, és a feje felé irányított bunkó meglendülésekor elhajol, vagy aki olyan kéjjel használja a demokrácia feliratú stemplit, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok formás női tomportól megvadult masinisztája? Min dolgozik az unió? Azon, hogy kevésbé legyen bürokratikus, s hogy a tagországok a felismert közös érdekek mentén vehessék föl a válsággal szemben a harcot, vagy inkább azon, hogy ha már rend úgysincs, legalább csend legyen? Azon, hogy az egyes országok minél több kreativitással álljanak ellen a válság sújtotta földrész elszegényedésének, állampolgáraik védelmét tartva szem előtt, vagy azon, hogy aki szegény, legyen még szegényebb? Mi az unió célja? Az, hogy Európa ezeréves államainak értékes tradícióit, nemzettudatát megőrizze, vagy hogy szétveresse azokat a belső összetartó erőket, amelyeket nem képes az európaiság minden tagállam érdekeit egyaránt tekintetbe vevő kohéziójával helyettesíteni? Mi az unió eszméje? Hogy ne engedje pernyeként szétszállni a »periféria« országaiban a túl korán elhitt egyenlőség ideáját, vagy hogy az orwelli egyenlők közti egyenlőbbek téveszméjét népszerűsítse?”