„A nemzeti értékekre és a magasztos célokra az országos átlagnál amúgy is kevésbé fogékony fővárosi választók (most hagyjuk azt a bizonyos panelhasonlatot) 2014-ben nem azt fogják nézni, hogy Tarlósnak vagy a rivális fideszeseknek van-e igazuk, hanem pusztán azt: rosszabbul érzik-e magukat Budapesten, mint 2010-ben vagy sem? És ha így haladunk, a válasz alighanem az igen lesz.
Én máris sértve érzem magam, amikor a hetes buszra felszállva a Ceausescu házaspár kivégzése után ébredő Bukarest vagy a NATO-bombázással sújtott, de még úgy-ahogy működő Belgrád közállapotai fogadnak. Budapest ma majdnem ugyanolyan lehetetlen hely, mint Demszky alatt volt (a rendet és a tisztaságot illetően azért történt némi javulás). Mi sem jellemzi ezt jobban, mint az a kép, amely ma a Műegyetem rakpart elején fogad: jobbra a ma már nem is csigatempóval, hanem legfeljebb a tektonikus lemezek távolodásának sebességével épülő 4-es metró lejárata, balra, a folyó túloldalán pedig az egy éve elkészült, de használatba azóta sem vett új kulturális központ, a bálnaház. És bár a rivalizáláson túl a pénzhiány másik oka, hogy a parlamentben többségben lévő vidéki lobbi maga felé tereli a fővárosi adóforintokat, nem tudom, hogy a vidéki ember büszkeségét nem bántja-e, amikor a Keleti pályaudvaron leszállva körbetekint a nemzet fővárosán, pontosabban azon a gusztustalan répahányáson, amely évtizedek óta jellemzi Budapest egyik legforgalmasabb terének és az onnan induló Rákóczi útnak az arculatát. Manapság a fejlesztések is messze elkerülik a fővárost. Még egy nyomorult nyúlfarknyi villamosprojekt sem készülhet el. Ez az a város, ahol a kifizetett metrószerelvényeket évek óta nem képesek behozni, vagy legalább börtönbe zárni a szerződés aláíróit. A polgárok meg bakancsban indulnak munkába, hátha megint gyalogolni kell (metrózóknak a gázálarc is fontos útitárs lehet). És ahol egy filléres kék busz megvásárlása legfeljebb a pszichiáterek biciklibalesetét idézi: beszéljünk róla!
Budapest ma nem az ország, hanem a tehetetlenség fővárosa. Ha nem tudnak kiegyezni az urak, ha ez a vissza nem térő bizonyítási lehetőség tényleg elveszik a jobboldal számára, könnyen a balliberálisok újabb gyötrelmes és fekélyes húsz éve következhet.”