Karaktergyilkosság

2008.11.13. 13:25 Árokásó A magyar árokásók egy klasszikus alcsoportját alkotják azok a vén tapasztalt macherek, akik a vérzivataros 20. század valamelyik pillanatában, érthető vagy érthetetlen okokból elhagyták az országot, és valamelyik nyugati államban futottak be tekintélyesnek mondható karriert. Vitathatatlan befolyásukat pedig saját (saját?) érdekeik mentén vetették és vetik is latba külhonban, ezzel is manipulálva a nagybetűs Nyugat véleményétől még mindig elaléló magyar közéletet és médiát. Közéjük tartozik Paul Lendvai, a Der Standard Orbán- és populizmus-szakértője; Eva S. Balogh, a Yale Orbán- és populizmus-szakértője; és bizonyos mértékig ide tartozik a Berlinhez kötődő Konrád György is, aki a komplett német kulturális elit Orbán- és populizmus-szakértője. És - bár nem akarjuk csökkenteni ESB érdemeit, az Egyesült Államok legnagyobb magyari árokásója (a komplex megítélésű Tom Lantos elhunyta után) Charles Gati. A John Hopkins egyetem professzora 1956-ban emigrált Magyarországról, előtte a Magyar Nemzetnél dolgozott újságíróként. Politológusként szerzett kint diplomát, majd egyetemi berkekben haladt előre. A Clinton-kormányzat első éveiben főtanácsadója volt az európai és orosz ügyeknek a külügyminisztérium politikai tervező részlegénél. Ezt a posztot az idősebb George Bush elnöksége alatt is betöltötte. Mindez jellemző Gatira: ügyesen egyensúlyoz az amerikai belpolitikai határvonalak mentén, nyilatkozataiban, dolgozataiban mindig ügyel a mainstream amerikai érdekek és nézetek képviseletére. Így mindkét oldal szolgálatára állhat, ha úgy hozza a sors. Ha kell, keményen osztja az oroszokat, ha kell, fájlalja a közép-kelet-európai országok uniós csatlakozását (mert az az amerikai befolyás csökkenését vonja maga után). A nagypályás témákon túl azonban magának kapirgál a hazai szemétdombon. Putyin ekézése mellett Gyurcsányt mosdatja a Nabucco-ügyben. Ami azért vicces, mert (szigorúan meg nem erősített forrásaink szerint) néhány nappal a Déli Áramlat szerződésének moszkvai aláírása előtt Gati még azzal házalt Washingtonban, hogy őt a magyar kormány arról biztosította: nem írnak alá semmilyen szerződést. Magyarul hülyét csinált magából, Feriékből pedig szószegőt. Pedig előtte nagyon igyekezett a Nagy Összekötő szerepében játszani: Gyurcsány washingtoni látogatása kapcsán a Népszabadságban az "új Közép-Európát megtestesítő államférfiként" beszélt a pápai gyerekről, az Estében meg arról regélt: "nagyon sokat számít" Bush és Gyurcsány találkozása, mert nyilván "körülnéztek a vidéken, és látták, hogy itt van egy fiatal, tehetséges politikus, akivel szeretne Bush jobban megismerkedni". Gati, a térség szakértője szerint továbbá az ellenzék gyengíti a magyar demokráciát, Orbánt Le Pennel állítja párhuzamba ("Le Pen támogatottsága soha nem kúszott 18 százalék fölé, míg Orbán jobbodali koalíciója 49 százalékot kapott") (sajnos egy másik árokásó, Celestine Bohlen és a Google keresője együttesen megtévesztették a posztírót: fenti állítás Bohlené és nem Gatié). Gati szerint Orbán "túl fiatal ahhoz, hogy elmenjen focizni vagy edzőnek valahová". Charles Gati árokásói teljesítményéhez végül nagyban hozzájárul az a tény, hogy Friderikusz Sándor ATV-s műsorának rendszeres szereplője volt, és ez nem igényel különösebb kommentárt. Gati az amerikai elnökválasztás előestéjén nagyszabású elemzéssel jelentkezett a befolyásos American Interest magazinban a közép-európai helyzetről. Ismerve demokrata kapcsolatait, ez bizony bejelentkezés lehet egy bizonyos tisztségre. Előnye: nagypályás csatár Hátránya: kispályás hátvéd Hiszterométer: 7 / 10 2008 http://arokaso.blog.hu/2008/11/13/charles_gati

"Az 1990 előtt harcosan antikommunista professzor érdemeiről mostanság nem esik szó. Pedig .... egykor Orbán Viktort is segített bevezetni az amerikai politikai körökbe." Ez meg mióta érdem a ballibbantaknál? :)))))) Szegény cikkíró csak azt felejtette el kifejteni, hogy Gáti akkor támogatta Orbánt, amikor még azt hitte róla, hogy az ő magyargyűlölő bandájukat szolgálja. 1994 óta viszont növekvő intenzitással "karaktergyilkolászta" őt, ahol csak tudta. Egyébként antikommunista érdemekről beszélni, miközben az illető Gyurcsányt akarja nagy államférfiként eladni, már önmagában röhejes.

Kell a gyűlölet papi a bárányoknak, különben nincs meg a napi betevő rettegés...

A baloldal egyes emberek ellenvéleményére azonnal karaktergyilkos össztűzzel válaszol. „Már az is visszataszító, amikor a baloldal egyes emberek ellenvéleményére azonnal karaktergyilkos össztűzzel válaszol. A bevett recept szerint nem azzal vitatkoznak, amit az illető mond, hanem egész életét, munkásságát, emberi tisztességét kérdőjelezik meg – hogy azután ne is kelljen foglalkozni az érveivel. Így járt sokak mellett a nemrég lemondott Schiffer András is, de az tényleg példátlan, hogy milyen kitartással igyekeznek lejáratni Orbán Viktort. Nem azt kérdezték tőle, miért fordult meg a fejében, hogy 2/3 mellett ne kérje mindenhez az MSZP engedélyét, hanem úgy tettek, mintha ő egyenesen diktátor és fasiszta lenne. Az 1990 előtt harcosan antikommunista politikus érdemeiről mostanság nem esik szó. Pedig aktívan támogatta hazánk felszabadítását az orosz megszállás alól, s egykor Charles Gatit is barátságába fogadta. Két könyvét is lefordították Kövér Lászlóval közösen. Most mindez nem számít, csak az, hogy pillanatnyilag morálisan megsemmisítendő »ellenség«. Végképp nonszensz, hogy újabban már egész országok és komplett nemzetközi szervezeteket is bevetnek a karaktergyilkosság eszközeként.”