Jöjjön létre Krakkó-Budapest tengely

„Lengyelországot nem csak a Monarchia köti össze Magyarországgal. Ellenkezőleg: a lengyel-magyar párhuzam megelőzi a Habsburg korszakot, és tovább is él annál. Ezúttal például azért látogattunk Pócza Kálmán kollégámmal a fagy ostromolta lengyel kulturális fővárosba, mert az ősi egyetemen érdeklődtek a magyar alkotmány körül kialakult ádáz és áldatlan vita iránt. A Filozófiai Intézet és a Centre for Political Thought think-tank közös műhelyrendezvényét a Collegium Novum szenátusi termében tartották, ez is mutatja, a dologra kitüntetett figyelmet fordítottak. Magyarországról rajtunk kívül Törő Csaba, a Külügyi Intézet munkatársa volt meghívva, aki másnap Varsóban vett részt egy hasonló rendezvényen.

Hogy miért érdeklődnek a lengyelek a téma iránt? Hiszen nekik sikerült egy majdnem konszenzusos új alkotmányt elfogadniuk (csak a jobboldal maradt ki majdnem teljesen a paktumból). Az Orbán-kormány elleni nyugati reakciók azonban nyilván emlékeztetik őket azokra a támadásokra, amelyek akkor érték Lengyelországot, amikor a Kaczinski testvérek határozták meg politikáját. Ám a magyarok iránti szimpátia megnyilvánulása nem csak a Jog és Igazságosság pártjának támogatói felől érzékelhető. Tudjuk, maga az újraválasztott miniszterelnök, Donald Tusk is – bár óvatosan, s nem kritikátlanul – támogatásáról biztosította a magyarokat.

A jogászi és filozófiai erőket felvonultató krakkói tanácskozáson kétségtelenül sokkal megértőbb hangulat uralkodott, mint az Európai Parlamentben. Bár érzékelhető volt egyfajta megütközés azon, hogy az alkotmányozó erők sok helyen erőből döntöttek az alkotmányozás folyamatában, azzal a helyzetértékelésünkkel, hogy Orbán legnagyobb problémája mégis az, hogy más nyelvet beszél, mint a politikailag korrekt európai politikai elit, nagyrészt egyet értettek.”